Nem mondta ezt senki nyíltan, de ott volt a levegőben. A kimondatlan elvárásban, a „te vagy az érzékenyebb”, „neked jobban megy a kommunikáció” típusú megjegyzésekben, és abban, hogy ha konfliktus volt, mindig tőlem várták, hogy rendezzem. Mert „te úgyis érted őt is”, „te jobban átlátod a dolgokat”, „rád jobban hallgat”. Más szóval: mert én vagyok a lány gyerek.
Olyan társadalomban élünk, ahol a nőkre mint az otthon összetartójára tekintünk, de ezzel a szereppel komoly bajok lesznek, amikor azzal válik egyenlővé, hogy egy nőnek mindent el kell tűrnie, le kell nyelnie vagy erőn felül és egyedül kell dolgoznia azért, hogy megőrizze a békét egy közösségben, aminek a tagjai nyilvánvalóan nem teszik bele a saját energiájukat ebbe.
Mégis, ez az elvárás olyan mélyre gyökerezett a társadalom szövetébe, hogy nem csak az anyáktól, nagymamáktól, feleségektől, de sokszor még a lány gyerekektől is ezt várjuk el. „Beszélj már apáddal!” „Nem vennél anyád születésnapjára valamit a nevemben? Te jobban tudod, hogy mit szeret!” „Engedj már az öcsédnek, tudod, hogy milyen, legyél te az okosabb!” Olvass még a témában
Több pénzed lesz jövőre, ha 5 szabályt betartasz az új évben
Ezt hozza 2026. március 10. a numerológia szerint: vágysz a változásra és az új kalandokra
Döbbenetes hírek a vörös húsokról – Ezt okozhatják
Ahol az igazi sajt kezdődik: Balázs és családja különleges sajtokkal és példamutató gazdaságukkal teremtett értéket az Alpokalján
Sokáig büszke is voltam erre a szerepre
Azt hittem, erősebbé tesz, hogy „mindent elbírok”, hogy közvetítek, magyarázok, kisimítok. Időbe telt, amíg rájöttem, hogy bármennyi energiát fektetek is ezeknek a kapcsolatoknak a rendezésébe, a feladat soha nem ér véget. És ha nem húzok egy egészséges határt, előbb vagy utóbb szépen felőröl majd a szerep.
