Mindig kikértem magamnak, ha valaki kijelentette, hogy férfi és nő között nem létezik barátság. Férfiként azt hittem, hogy én lehetek az a srác, aki tud csak barátja lenni egy nőnek, bármiféle alantas szándék nélkül, önzetlenül, feltétel nélkül. Több lánybarátom is volt, de ahogy teltek az évek, egyre inkább azt láttam, hogy néha átlépem a határokat és a legtöbbször úgy, hogy észre sem veszem. Be kellett vallanom magamnak, hogy csak azért „barátkozom” ezekkel a lányokkal, mert tetszenek és reménykedem, hogy egyszer több is lehetek az életükben, mint haver. Bánatos felismerés volt, csalódtam magamban.
A gyanú
Büszke voltam a havernőimre, egészen addig, amíg a (fiú) barátaim rá nem mutattak, hogy mindegyik feltűnően szép és véletlenül pont úgy néznek ki, mint az ideálom: magas, sudár alak, hosszú barna haj, nagy őzike szemek. Nekem ez addig fel sem tűnt. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a nőkkel való barátkozást Tinderként használtam.
