A vigasztalás
A baráti társaságomból egy lánnyal a szakítása után kerültünk közelebbi kapcsolatba. Minden nap beszéltünk, hetente minimum kétszer találkoztunk. Két hónap elteltével meg akartam csókolni, mire meghökkent – sosem felejtem el a felháborodva csodálkozó szemeit. Én azt hittem, hogy lassan haladunk, amíg érzelmileg nem kész (velem) egy újabb kapcsolatra, ő pedig csakis barátként tekintett rám. A mai napig nem értem, miért gondolta, hogy én haverságból vigasztalom és szórakoztatom, milyen férfi csinál ilyet…?
