A vigasztalás
A baráti társaságomból egy lánnyal a szakítása után kerültünk közelebbi kapcsolatba. Minden nap beszéltünk, hetente minimum kétszer találkoztunk. Két hónap elteltével meg akartam csókolni, mire meghökkent – sosem felejtem el a felháborodva csodálkozó szemeit. Én azt hittem, hogy lassan haladunk, amíg érzelmileg nem kész (velem) egy újabb kapcsolatra, ő pedig csakis barátként tekintett rám. A mai napig nem értem, miért gondolta, hogy én haverságból vigasztalom és szórakoztatom, milyen férfi csinál ilyet…?
Koppanás
Én magam sem tudtam, hogy csak az alkalomra várok Beával. Imádtam Beát, tényleg jóbarátok voltunk, két éven keresztül ott voltunk egymásnak jóban-rosszban. Közben neki és nekem is voltak futó kalandjaim – de semmi komoly – ezeket meg is osztottuk egymással. Aztán beleszeretett valakibe, én pedig úgy éreztem, mintha elárult volna és vérig sértődtem. Nem értettem, miért ezért a jöttmentért van oda, amikor én voltam ott neki a nehéz időkben?! Beteges módon úgy éreztem, hogy tartozik nekem valamivel és a mai napig nem értem, miért hittem azt, hogyha elég kitartó vagyok, akkor össze fog jönni velem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
