Szóval, ez a névnapi köszöntés döbbentett rá, hogy még élek. Mert még fontos vagyok, én, csak én, a lényem.
Van jó oldala a klimaxnak, de nem az, amit a legelején felsoroltam. Inkább az, hogy – ha szerencsés az ember – van olyan, akit nem érdekel az a fogalom, hogy „lejárt szavatosság”, és adott pillanatban, ott és akkor, fontos az ember lánya. Lehet, hogy nem a legfontosabb, de annyira mégis fontos, hogy a lelkem éltesse az életet, és határtalanul tudjon örülni ennek.
Isten hozott, klimax, ördög vigyen, bánat… tervekkel és szerelemmel telve, boldogan sírni a legjobb dolog a világon…
Olvass még a témában
