New York városa alatt a talaj pusztán az elképesztő méretű épületek súlya miatt is folyamatosan süllyed, miközben a tengerszint is folyamatosan emelkedik. De vajon elkerülhető a betondzsungel végzete?
Az Egyesült Államok Geológiai Intézetének (USGS) kutatói úgy becslik, hogy New York City 300 négyzetkilométeres területén 762 millió tonna beton, üveg és acél található. Ez a szám csak hozzávetőleges, és például az építőanyagok súlyát is általánosították a számításokhoz. Azonban a hatalmas szám még nem tartalmazza a mintegy egymillió épületben található berendezési tárgyakat, felszereléseket és bútorokat. Továbbá hiányzik belőle az ezeket összekötő közlekedési infrastruktúra és a 8,5 millió lakos testtömege is.
Mindez a súly rendkívüli hatással van arra a földterületre, amelyre a város épült. Egy májusban közzétett tanulmány szerint a talaj évente 1-2 mm-t süllyed New York alatt, részben a fölötte lévő városi épületek által kifejtett nyomás miatt. És ez aggasztja a szakértőket – ha a föld süllyedését hozzáadjuk a tengerszint emelkedéséhez, akkor a relatív tengerszint-emelkedés évi 3-4 mm. Ez talán nem hangzik soknak, de néhány év alatt jelentős problémákat tud okozni egy tengerparti városnak – és ebből nem New York az egyetlen. Az épülettömegek súlya alatt összepréselődő biomassza és a globális felmelegedés miatt emelkedő vízszint számos tengerparti metropolisz jövőjét veszélyezteti.
Lehet tenni valamit annak érdekében, hogy ezek a városok ne süllyedjenek a tenger fenekére?
Az egyik kézenfekvő, bár nyilvánvalóan egyéb problémákat felvető megközelítés az építkezések leállítása. A szakértők szerint az épületek alatti talaj ülepedése általában egy-két évvel az építkezés után befejeződik. Bár New York City nagy részén a talaj alapkőzetét palakőzet, márvány és gneisz alkotja, ezek a kőzetek bizonyos fokú rugalmassággal és törésekkel rendelkeznek, amelyek a süllyedés egy részéért felelősek. De az agyagban gazdag talaj és a mesterséges töltőanyagok, amelyek különösen Manhattan alsó részén elterjedtek, okozhatják a legnagyobb mértékű süllyedéseket. Így annak biztosítása, hogy a legnagyobb épületek a legszilárdabb alapkőzetre kerüljenek, segíthet a süllyedési tendencia csökkentésében.
Egy másik megoldás, legalábbis egyes helyeken, a talajvízkivétel és a földalatti víztartó rétegekből való kitermelés lassítása. A szakértők figyelmeztetnek, hogy a növekvő urbanizáció valószínűleg növelni fogja a talajvíz kitermelésének mennyiségét, és a növekvő népesség kiszolgálása érdekében még több építkezéssel párosul majd. A város vízigényének kielégítésére és a felszín alatti vízszint fenntartására fenntarthatóbb módszerek használata segíthetne.
A legelterjedtebb megközelítés azonban az árvízvédelmi védművek, például a partfalak építésének és karbantartásának kusza és sokszor tökéletlen programja. Tokió például kétirányú problémamegoldást alkalmaz az emelkedő vízszint miatt. A város olyan fizikai szerkezeteket épített, mint a betongátak, partfalak, szivattyúállomások és árvízkapuk. Ezeket olyan szociális intézkedésekkel kombinálják, mint az evakuálási próbák és a korai előrejelző rendszer, amelyek lassan, de biztosan elkezdik felkészíteni a lakosságot arra, mi a teendő, ha egyszer csak ismét a víz lesz az úr.
