A szokatlan babanevek világszerte egyre terjednek, még a hagyományosabb társadalmakban is. Miért törekszenek arra a szülők egyre határozottabban, hogy a gyerekek nevét „egyedivé” tegyék?
A baba névadása érzelmileg terhelt folyamat. A szülők aggódnak a gyermek nevének hosszú távú hatása miatt, és úgy érzik, hogy a lehető legjobb munkát kell végezniük, hogy gyermeküket sikeressé tegyék. Ez azért van, mert tudjuk, hogy a nevek számítanak; keresztnevünk kovácsolja identitásunkat, befolyásolnak bennünket a névsztereotípiák, és a nevünk még akár a karrierünk alakulására is hatással lehet.
Az a tendencia, hogy a szülők hogyan választanak nevet gyermekeiknek, fejlődő kultúránk terméke; úgy változik, ahogy a gyermekek iránti törekvések eltolódnak. A kutatások azt mutatják, hogy az egyedi babanevek manapság növekvő népszerűsége a kollektivizmusról az individualista társadalmak felé való elmozdulást tükrözi. Fontos támpontokat ad arra vonatkozóan is, hogy a szülők kiket szeretnének gyermekeiknek. Világviszonylatban úgy tűnik, hogy a szülők egyre inkább értékelik az egyedi neveket, hogy segítsenek a gyerekeknek kitűnni, ahelyett, hogy beilleszkedjenek.
A múlt
A korábbi évszázadokban a hagyományok által vezérelt névkonformitás volt az uralkodó impulzus – magyarázza Laura Wattenberg, a namerology.com alapítója és a The Baby Name Wizard szerzője.
„A szülők egyszerűen azt csinálták, amit mindig is tettek” – mondja, rámutatva, hogy Angliában például a John és a William a leggyakoribb fiúnevek voltak az 1200-as évektől az 1930-as évekig. „A Douglas Galbi közgazdász által összeállított statisztika szerint az 1600-as években a három leggyakoribb női és férfi név Anglia lakosságának teljes felét tette ki” – magyarázza.
Ennek az az oka, hogy a névadási konvenciók vallási és ősi kapcsolatokra épültek. Például a szentírási nevek népszerűek voltak. Az angol puritánok néha olyan erkölcsi jellemzők alapján nevezték el gyermekeiket, mint a Hit vagy az Irgalmasság.
Hasonlóképpen, az arab és dél-ázsiai országok muszlimjai is magasztalták a vallásosságot. A hagyományos muszlim nevek közé tartoznak az iszlám kiemelkedő történelmi személyiségei (például Mohamed, a Szent Próféta). A nevek gyakran a vallásos odaadást hangsúlyozták, például Allah 99 neve közül bármelyik, vagy az „Abdul” szóval, amely a szolgáját jelenti. Az egyedileg szabályozott arab névadási hagyományokban is meghonosodott a származás. A nevek elé tehát gyakran olyan szavak kerültek, mint a „Bint-e-” (lánya), „Umm-e-” (anyja), „Abu” (apja) vagy „Ibn ‘ (fia).
A fejlődés a névadást is befolyásolta
Attól függően, hogy a különböző régiók milyen ütemben fejlődtek, ezek a hagyományok nem maradtak fenn. A kulturális kapcsolatok gyengülése, az ipari forradalom és a lakosság mobilitása miatt a fiatal szülők döntéseit kevésbé diktálták a tágabb család és a nyugati világ helyi szokásai – magyarázza Wattenberg.
„A nevek egyre inkább az önkifejezés eszközeivé váltak… az egész kultúra a személyes szabadság és egyéniség nagyobb ünnepe felé mozdult el.”
Korábbi kutatások kimutatták a hagyományos nevek számának folyamatos csökkenését az Egyesült Államokban az 1950-es évektől, különösen 1983-tól. Egy közelmúltbeli makroszintű tanulmány, amely 348 millió amerikai babanevet elemzett 137 év alatt (1880-tól 2017-ig), azt mutatta, hogy a Baby Boomerek a fiúk esetében a négyszeresére, a lányok esetében a 2,75-szörösére emelték az addig adott nevek számát.