Hiszek az őszinteségben, hiszek abban, hogy a gyerek életkorának és érettségi szintjének megfelelően kommunikáljunk vele a megváltozott viszonyokról, de hiszek abban is, hogy bármennyire mélyek is a saját sebeink, nyeljünk egy nagyot, és ne mondjunk olyat a gyerekünk apjáról vagy anyjáról, amit fáj neki hallani tőlünk.
Mindegy, mennyire vagyunk megbántva. Mindegy, ki kezdte és mindegy, a másik hogyan viselkedik. Nem hiszem, hogy van mentség arra, hogy ha már úgy alakult, hogy a szülők elválnak, ne a gyerekeik érdekét helyezzék a saját önérzetük fölé, és ne tegyenek meg mindent azért, hogy ők a lehető legkevésbé sérüljenek a folyamat során. Mert mégiscsak fontosabb kellene hogy legyen a gyerekünk boldogsága, mint az, hogy bebizonyítsuk: nekünk van igazunk.
Nyitókép: Anchiy/istockphoto.com
