Szögezzük le rögtön az elején: most nem az olyan extrém esetekről fogok beszélni, amikor valaki egy bántalmazó kapcsolatból menekül – bár ott sem hiszem, hogy a szándékos károkozás vagy bosszú bárkit előremozdítana.
Bőven látok azonban a baráti, ismerősi körömben házasságokat, amelyekben az emberek egészen egyszerűen elhidegülnek egymástól, rájönnek, hogy mégis mást akarnak az élettől, vagy az egyik vagy másik fél valaki másba lesz szerelmes.
Még egy közös megegyezésen alapuló válás is egy érzelmileg megterhelő helyzet, nem is beszélve arról, ha valakinek még jogos sérelmei is vannak – például, mert a házastársa megcsalta, vagy más módon árulta el.
Nem azt mondom, hogy ilyenkor nincs helye egy kiadós kibeszélésnek a barátnőkkel vagy barátokkal, de őszintén nem értem azokat az embereket, akik hónapokkal, vagy akár évekkel a válásuk után is a saját sérelmükben dagonyáznak, és szemmel láthatóan kísérletet sem tesznek az előremozdulásra, sőt a környezetüktől is elvárják, hogy változatlan energiával gyűlöljék az exüket. Ugyanazt az embert, akit életük egy pontján annyira szerettek, hogy esküt tettek rá, hogy minden körülmények között kitartanak mellette. Olvass még a témában
„Azt reméltem, hogy ez a szerelem megváltoztatja majd az életem” – romantikusnak tűnő, de valójában toxikus elvárások a párkapcsolatban
Így éld túl nőként, ha a párod jobban szereti a rendet, mint te
Az ellentétek vonzzák egymást – amíg meg nem akarjuk változtatni a másikat
„Nem bámulja meg a nőket és elviszi a gyereket edzésre!” Van egy rossz hírem, egy kapcsolatban ennek a minimumnak kellene lennie
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
