És lehet, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek népszerű, de viszolygok azoktól az emberektől, akik most teli szájjal ócsárolják az exüket, mindenhol kiteregetik a szennyesüket, és azt várják, hogy a környezetük is részt vegyen ebben a drámában.
Megértem, hogy vannak helyzetek, amikor a baráti viszony fenntartása egykori házastársunkkal nem opció, de nem kellene még ilyenkor is arra törekednünk, hogy emelt fővel, méltósággal és tisztelettel lépjünk ki egy kapcsolatból?
Pláne akkor, ha ebből a kapcsolatból gyerekek is születtek.
Ha csak „szimpla” válásról van szó, el tudom fogadni, hogy a szakítás körüli időszakban nem feltétlenül képes mindenki arra, hogy a lehető legjobb arcát mutassa. Ha a gyermekünk apját vagy anyját engedjük éppen el, szerintem igenis képesnek kell lennünk arra, hogy felülemelkedjünk a saját sérelmeinken. Olvass még a témában
„Én üldöztem a szeretetemmel, ő pedig menekült” – Tippek az „elkerülő” partnerhez, mielőtt megőrülnél
Ez az egy dolog megmenthette volna a házasságom – és jó eséllyel még sok ezer nőét
„Nagyobb önfeláldozás, ha egy férfi hajlandó jelen lenni születéskor, mint az anya szenvedése” – Kettős mérce a női test és a férfiak reakciói kapcsán
5 éve vagyunk a nászutas fázisban – és ettől olyan jó a szex a mai napig
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
