Távol
Megbeszéltem a bátyámmal még nyáron, hogy karácsonykor utazzunk el valahova, legyen ez az ajándék a szüleinknek. Olyan jó volt közölni anyával és apával, hogy a gyerekeikkel és unokáikkal töltik az ünnepeket a meseszép Hallstatt-ban és idén nem lesz gondjuk az idegesítő rokonokra. (És nekem sem!)
Idő
Én voltam az az ember, aki minden ajándékot aprólékosan, gyönyörűen csomagolt be. Személyre szóló kis kártyákat írtam, az illető személyiségéhez illő csomagolópapírt vettem, kis fenyőágat, bogyókat, díszeket tettem a masni alá. Aztán rájöttem, hogy egyedül én gyönyörködöm a gusztusos ajándékcsomagolásban, mindenki más letépi a papírt és egyből a lényegre tér, a kis kártyát sokan el sem olvassák. Úgyhogy idén beledobok mindent egy-egy dísz-szatyorba és kész, ezzel nyerek egy fél napot és kivételesen nem hullafáradtan fogok megérkezni az ünnepségre.
