Többször előfordult már, hogy a nappalinkban ülve furcsa hangokra lettem figyelmes. Nem igazán foglalkoztam vele, a lakás alapzaja eléggé elnyomta ahhoz, hogy ne kezdjek nyomozásba. Volt, hogy csak egy pillanatra álltam meg, fülelve próbáltam kitalálni, honnan is jön pontosan a hang, aztán gyorsan visszatereltem a figyelmemet arra, amit épp csináltam. Néha azon kaptam magam, hogy önkéntelenül is felhangosítom a tévét, csak hogy elnyomjam, ami a fal túloldaláról szűrődött át.
Az egyik este azonban a kislányommal Zitával a nappaliban ültünk, ő csendben színezett, én pedig éppen olvastam, amikor ismét érdekes hangokra lettem figyelmes. Ekkor már elég egyértelmű volt, miről van szó, és próbáltam volna menteni a helyzetet, nyúltam a távirányító felé, amikor Zita felém fordult, és már tudtam, hogy most „az a beszélgetés” fog következni, amivel azt hittem, még várhatunk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






