Szombat reggel volt, a Városliget felénél már kellemesen belendültem, és pont azon gondolkodtam, hogy ez lesz az a hónap, amikor végre lefutom a tíz kilométert megállás nélkül. A cipőm alatt ropogtak az avarba keveredett gesztenyék, a fejhallgatómban egy régi playlist szólt, és annyira magabiztos voltam, hogy észre sem vettem a kiálló fagyökeret a Széchenyi fürdő melletti szakaszon.
Amikor láthatatlanná válsz a bajban
A térdem előbb ért földet, mint az agyam felfogta, mi történik. Egy pillanatra minden elcsendesedett, csak a saját szívdobogásomat hallottam, aztán jött a fájdalom, éles és forró, végigfutott a lábamon. Ültem az avarban, a nadrágom elszakadt, a bőr alatt már gyűlt a vér, és körülöttem futott tovább mindenki. Egy nő elhaladt mellettem, talán fél méterre, a fülhallgatójából kiszűrődött valami popdal, de nem nézett rám. Egy pár futó, aztán egy kerékpáros, aztán egy anya babakocsival.
Senki nem állt meg. Senki nem kérdezte meg, jól vagyok-e.
Ekkor lett igazán rossz érzésem, nem a térdemben, hanem valahol a gyomrom környékén. Nem az esés fájt a legjobban, hanem az, hogy láthatatlan voltam abban a pillanatban, amikor a legjobban szükségem lett volna arra, hogy valaki odaforduljon. Olvass még a témában
4 dolog, amire azért költök pénzt, hogy spóroljak
Beköltöztem az új lakásomba, és az első éjszaka óta tudom, hogy nem vagyok ott egyedül
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
De vajon mikor lettünk ennyire közömbösek egymás iránt? Mikor vált természetessé, hogy a saját dolgunkkal foglalkozunk, és észre sem vesszük, ha valaki mellettünk éppen segítségre szorul? Talán annyira belemerültünk a saját problémáinkba, a teendőinkbe és a folyamatos rohanásba, hogy már nem marad figyelmünk azokra, akik éppen előttünk vannak. Pedig nem kell nagy dolgokra gondolni: néha elég egy kérdés, egy pillantás vagy néhány másodperc, hogy valaki érezze, nincs teljesen egyedül. Nem kell megoldanunk egymás problémáit, de attól még észrevehetnénk, ha valakinek szüksége van ránk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
