Ilyenkor egy apró gesztus is sokat jelenthet
Felálltam, kicsit remegő lábbal, megnéztem a sebet, ami szerencsére nem volt olyan mély, mint amilyennek elsőre tűnt, és elindultam vissza a bejárat felé. A fájdalom lassan tompult, de az a felismerés nem. Azóta sokszor gondolok arra a pillanatra, amikor ott ültem az avarban, és néztem, ahogy a futók áradata megy tovább, mintha mi sem történt volna. Nem vártam tőlük semmi különöset, csak egy pillantást, egy kérdést, egy apró jelet, hogy nem vagyok egyedül a bajban, akár a Liget kavicsos útján, akár egy céges tárgyalóban történnek.
Most, amikor futok, mindig megállok pár másodpercre, ha látom, hogy valaki elesik előttem. Nem azért, mert hirtelen jobb emberré váltam, hanem mert tudom, milyen az, amikor senki nem áll meg. És azt is tudom, hogy legközelebb, ha én esem el, talán ismét egyedül fogok ülni az avarban, a saját csendemben, és ez a gondolat még most is ott motoszkál bennem, félig megnyugtatva, félig felkavarva.
Következő cikkünk3 szokás az életemben, amitől tényleg jobban érzem magamTöbbre van szükség hozzá. Több mozgásra, több alvásra, több önfegyelemre, egy jobban működő reggeli rutinra, és persze arra, hogy végre megtanuljak meditálni anélkül, hogy közben a bevásárlólistámon gondolkodnék. Aztán rájöttem, hogy nekem nem feltétlenül újabb feladatokra van szükségem, hanem néhány olyan apró szokásra…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
