De számomra ez még nem az egész történet. Nem akarok úgy élni, mintha a szerelem egy egyszeri cél lenne, egy rakpart, ahová beérkezünk, és onnantól kezdve csak élvezni kell a kilátást. Nem akarom, hogy a szerelem számomra egy romantikus film legyen, ami az egymásra találással véget ér, mert onnantól már nincs semmi, amit érdemes lenne vászonra vinni.
Nem akarok a kapcsolatomra „révbe érésként” gondolni, ahol a hajó kiköt, a vitorlát leeresztjük, és minden készen áll. Ehelyett olyan szerelmet akarok, amelyik folyamatosan mozog, lélegzik, változik — olyat, amihez mindketten nap mint nap hozzá teszünk.
A szerelem számomra aktív választás, nem pusztán státusz vagy cím. Ez azt jelenti, hogy újra és újra hajlandó vagyok meghódítani a páromat: figyelni rá, megtanulni új oldalait, észrevenni a finom változásokat, amelyeket az élet hoz. Ugyanígy vágyom arra is, hogy ő is újra és újra megadja magát annak, hogy felfedezzen — ne csak a megszokott rutint lássa bennem, hanem az újdonság lehetőségét is. Ez a küzdelem nem verseny; inkább közös játék, amelyben mindketten adunk és kapunk. Olvass még a témában
Egy jó kapcsolat az én szememben egy élő dolog: nő, zsugorodik, új ágakat hoz, virágzik és néha hervad is. Akár karriert váltasz, akár szülővé váltok, akár betegség, költözés vagy anyagi hullámvölgy áll be az életetekbe — mindezek a változások forma- és ízváltoztatók.
