Így is túl sok az árva gyerek
„Tanítónőként dolgozom és nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is gondolom úgy, hogy a világnak nincs szüksége több árvára. Rengeteg kiskorú él nevelőotthonokban, ha egyszer mégis eljön az ideje, hogy úgy érzem, gyerekre vágyom, biztosan kihozok egyet – vagy többet – onnan és nem sajátot szülök csak azért, hogy a saját génállományom lássam benne." - Zsófi (26)
Nemcsak anyaságból és munkából áll az élet
„Olyan nő vagyok, aki sosem akart gyereket és egy idő után a munka taposómalmából is kiszálltam. A társadalom azt diktálja, hogy csinálj gyereket, és/vagy dolgozz: egy gyerek nem gyerek, kell a tesó, miért álltok meg kettőnél stb. Juss feljebb a ranglétrán, vegyél nagyobb lakást, szebb házat, kocsit. Ez engem sosem érdekelt és meggyőződésem, hogy rengeteg más nőt sem, csak meg akartak felelni a társadalmi elvárásoknak. Van egy jól fizető, de nem túl megterhelő munkám, kényelmes életem, boldog vagyok, nem hiányzik semmi." - Éva (42)
Olvass még a témában
Nem mindenkinek való az anyaság
„Sosem láttam magam anyaként. A terhesség, szülés és szoptatás gondolatától mindig idegenkedtem, furcsállottam, mikor a barátnőim szinte párás szemmel álmodoztak erről. Elvagyok a gyerekekkel, de egy idő után nagyon fárasztanak, így ha tehetem, kerülöm őket. Azt gondolom, minden gyermek olyan szülőt érdemel, akinek ő az első és a legfontosabb, aki mindent feláldozna érte. Én nem ilyen vagyok, nekem az utazás a legnagyobb szenvedélyem és az gyerekkel nagyon nehéz lenne, viszont tisztában vagyok ezzel és inkább leszek a jófej nagynéni." - Betti (37)
A cikk folytatódik, lapozz!
