Azóta is vissza-visszatér ez a mondat
Néha, amikor hazaérünk a hétvégéről, és bekapcsolja a tévét a megszokott helyén, mintha soha el sem ment volna, azt gondolom, talán mégsem látogató itt. Máskor, amikor összepakolja a táskáját, és azt kérdezi, elfelejtette-e a plüssnyuszit, mert az „a másik háznál” maradt, megint ott szorít valami a mellkasomban.
Nem tudom, mikor lesz ez másképp, vagy hogy egyáltalán lesz-e. Lehet, hogy a gyerekek egyszerűen máshogy térképezik fel a szeretetet, mint mi, felnőttek, akik ragaszkodunk a szavakhoz, mint az „otthon” meg a „család”. Ő talán sosem fogja úgy érezni, ahogy én szeretném, hogy érezze. Csak azt tudom, hogy amikor legközelebb kiszalad hozzám a kerítéshez, és megölel, megint figyelni fogok minden szavára, hátha most azt mondja, hazamegyünk.
Következő cikkünkEz lett a nyári táborokból: kötelező váltságdíj a dolgozó szülők számáraAmikor beköszönt a június, a legtöbb felnőtt fejében a jól megérdemelt pihenés, a fagyizások és a meleg esti beszélgetések képe jelenik meg. Szülőként azonban a nyárkezdet egy egészen másfajta mentális és logisztikai üzemmódot kapcsoltat be velünk. Az iskolai szünet közeledtével hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egy…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
