Azóta is vissza-visszatér ez a mondat
Néha, amikor hazaérünk a hétvégéről, és bekapcsolja a tévét a megszokott helyén, mintha soha el sem ment volna, azt gondolom, talán mégsem látogató itt. Máskor, amikor összepakolja a táskáját, és azt kérdezi, elfelejtette-e a plüssnyuszit, mert az „a másik háznál” maradt, megint ott szorít valami a mellkasomban.
Nem tudom, mikor lesz ez másképp, vagy hogy egyáltalán lesz-e. Lehet, hogy a gyerekek egyszerűen máshogy térképezik fel a szeretetet, mint mi, felnőttek, akik ragaszkodunk a szavakhoz, mint az „otthon” meg a „család”. Ő talán sosem fogja úgy érezni, ahogy én szeretném, hogy érezze. Csak azt tudom, hogy amikor legközelebb kiszalad hozzám a kerítéshez, és megölel, megint figyelni fogok minden szavára, hátha most azt mondja, hazamegyünk.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkEz lett a nyári táborokból: kötelező váltságdíj a dolgozó szülők számáraA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
