Egy másik megközelítés a döntéshozatal vizsgálata során
Ezen eredmények alapján a határozatlanság teljesen nemkívánatos tulajdonságnak tűnik. A legújabb kutatások azonban azt sugallják, mindennek megvan a maga előnye is, mivel megvédi az embereket néhány fontos kognitív torzítástól. Ezen előnyök bizonyítéka Jana-Maria Hohnsbehn doktori kutató és Iris Schneider, a TU Dresden (Technische Universität Dresden) szociálpszichológia professzora nemrégiben megjelent tanulmánya.
A Frost Indecisiveness Scale helyett Hohnsbehn és Schneider az „ambivalencia-jellemző” mérőszámára összpontosított, amely konkrétabban a valaki megítélésének és döntéshozatalának (vagy ezek hiányának) hátterében álló gondolatokat és érzéseket vizsgálja. Például arra kérik az embereket, hogy értékeljék az olyan kijelentéseket, mint:
- Gondolataim gyakran ellentmondásosak
- Gyakran úgy érzem, hogy egy probléma két oldala között nem tudok választani
- Néha, amikor egy témára gondolok, szinte olyan érzésem van, mintha fizikailag egyik oldalról a másikra váltanék
„Ha ezek az állítások visszhangra találnak bennünk, akkor valószínűleg magas az ambivalencia-jellemzőnk“
– mondja Hohnsbehn.Olvass még a témában
Ahogy az várható is, azoknak, akiknek magas az ambivalencia-jellemzője, hosszabb időbe telik a döntéshozatal. De Hohnsbehn és Schneider úgy találta, hogy ők is kevésbé hajlamosak az elfogultságra, amikor végül döntést hoznak.
Például egy kísérletben arra kérte a résztvevőket, hogy olvassanak el egy sor forgatókönyvet, mint például:
Találkozol egy emberrel, és szeretnéd megtudni, hogy introvertált vagy extrovertált. Azt hiszed, hogy az illető extrovertált. Az alábbi két kérdés közül melyiket tennéd fel neki?
- Szereted egyedül tölteni az idődet otthon?
- Szeretsz bulikba járni?
Sokan a második kérdést választják, de ez a megerősítési elfogultság jele – a kérdező csak azt az információt keresi, amely megegyezik a feltételezésével, nem pedig arra törekszik, hogy bizonyítékot keressen arra, hogy tévedhet. Hohnsbehn és munkatársai azt találták, hogy azok az emberek, akiknél magas az ambivalencia-jellemzője van, kevésbé valószínű, hogy a második kérdést teszik fel. Ehelyett úgy döntenek, hogy nem a feltételezésük mentén indulnak el, hanem megbizonyosodnak arról, hogy rendelkeznek-e a helyes válaszhoz szükséges információkkal.
