Az út
Amikor egy kanyarnál eltűnik a horizont, vagy épp ellenkezőleg, magasabban van, mint a szemmagasság, az felfoghatatlan érzés. Eközben több tonna zúg, remeg az ember alatt. Ez az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya. Leonardo da Vinci-re és az ő repülés iránti vágyára gondoltam.
Fennkölt gondolataimat az sem zavarta meg, hogy a mellettem ülő idősebb hölgy, cipőjét levéve, lábát keresztbe rakta, pont az én orrom alá, retiküljéből pedig egy banánt kapott elő, és élvezettel, csámcsogva majszolta. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ez vajon a táskájában termett-e az elmúlt fél órában, vagy csak ólommal van leárnyékolva a retikül, ami miatt nem vették észre a vizsgálatnál a gyümölcsöt…
Kötelezővé tenném a repülés megtapasztalását mindenki számára. Jó, felszabadító érzés, amit sosem lehet feledni. Sőt, még a világvége is elmaradt, talán az érdeklődés hiánya miatt. Épségben értünk földet a repülő út végén. Igaznak tűnik a mondás: a szerelem csak egy pillanat műve. Szerelmes lettem a repülésbe… Olvass még a témában
