Felelős anyaként úgy gondolom, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy az ember repüljön, teremtett volna neki szárnyakat.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Az anyaüzemmódban tevékenykedő nők életcélja ne a repkedés legyen, hanem az élethosszig tartó felelősség, a tudat, hogy gyereküknek igen sokáig szükségük van jelenlétükre. Sokáig így gondoltam, konkrétan a 43. életévemig. Ám, egy szép napon repülőre kellett szállnom, ami megváltoztatta az életemet, végleg.
Az indulás előtti este
Bepánikoltam és rövid szóbeli végrendeletet alkottam, kb. úgy, mintha másnap világégés lenne. Ez mondjuk a vikingek által be is volt ígérve: repülőjegyem arra a napra szólt, melyet őseik kikiáltottak a világ vége napjának. Izgalommal, és ájulás közeli állapotban néztem hát londoni utazásom kimenetelére az utolsó napokban. Amikor arra gondoltam, hogy talán a levegőben fog érni a vég, összerezzentem.
Sebtében szedtem össze a gondolataimat, és búcsúzáskor a szoba közepén állva, jó szónokként adtam elő gyerekeimnek végrendeletem, akik olyan értetlenül néztek rám a döbbenettől, mint ló a hamutartóra. Eközben én csak az Airport filmekre és a Langolierek az idő fogságában című filmre tudtam gondolni.
A cikk folytatódik, lapozz!
A repülés csodája – lebegés a Városliget felett
