5 napig megpróbáltam egyszerre csak egy dologra koncentrálni

A multitasking manapság szinte mintha elvárás lenne mindenkitől: ha egyszerre csak egyetlen dolgot csinálsz, úgy érezheted, hogy nem használod ki teljesen az idődet, hiszen a kolléganő is átnézi az e-mailjeit ebéd közben, a barátnőd meg lebeszéli az orvosi időpontjait, amíg a BKV-n ingázik.

Pedig szakértők szerint érdemes lenne néha lelassítani, és egyszerre csak egy dologra figyelni – én öt napig kipróbáltam, milyen is az, és már az első néhány órában csúfosan elbuktam.

A multitaskingot azért fejlesztettük ki a mindennapjaink során, mert abban az illúzióban élünk, hogy sokkal hatékonyabbak leszünk tőle, és több mindent bele tudunk sűríteni egy napba, mintha egyszerre csak egy dolgot csinálnánk. Mi, nők, szeretjük azt hinni, hogy jobbak vagyunk ebben, mint a férfiak (és a tapasztalat egyébként tényleg azt mutatja, hogy bizonyos szinten így is van), de az igazság az, hogy senki nem igazán hatékony akkor, ha egyszerre több dolgot is csinál – a tudomány legalább is ezt bizonyította be.

Sőt, kutatások már kimutatták, hogy szó szerint képtelenek vagyunk egyszerre rendesen figyelni több dologra is – valójában mindenre csak egy kicsit figyelünk oda, vagy egy dologra teljesen, és másra alig, és itt már feleslegessé válik maga a multitasking kifejezés is. 

De úgy gondoltam, hogy mivel én is nagy multitaskolónak tartom magam (de csúnya ez így leírva), kipróbálom, hogy mi van akkor, ha meg sem próbálok egyszerre több dolgot csinálni.

Azzal alapvetően tisztában voltam, hogy az életem két területén nem vagyok hajlandó abbahagyni a multitaskingot: nem fogok zene nélkül edzeni, és olvasás vagy tévénézés nélkül enni.

Berögződések

Első valószínűleg teljesen érthető, aki próbált már teljes csendben futni, az tudja, miről beszélek, utóbbi pedig abból adódik, hogy úgy nőttem fel: mindig csináltunk valamit evés közben, ezért ez nekem már csak egy olyan berögződés, ami valószínűleg soha nem fog elmúlni. Másrészt nagyon jól esik ebédszünetben a munkahelyen például arra a fél órára olvasni egy kicsit, és lejönni a netről, nem képernyőre figyelni, hanem kulturálódni – még akkor is, ha nem Shakespeare-t, hanem skandináv krimiket olvasok.

Szóval, ébredés után az első dolog, amin elhasaltam, az a reggelizés volt – közben Jóbarátokat néztem, és beszélgettem a barátommal, aki, bár nem túl közlékeny korán reggel, azért szereti, ha néha hozzá szólok. De mivel ez már előre letisztázott kihágásnak minősült, számoljuk az első bukásnak a fogmosás közbeni hírolvasást – fel sem tűnt, hogy miközben az elektromos fogkefémmel mostam a fogaimat, a kefe applikációján futó híreket olvasgattam.