Amikor egy férfi és egy nő szülővé válik, ezzel együtt megszületnek a nagyszülők is. Ez a teljesen új szerep mindenkire másképp hat. Vannak olyan nagyszülők, aki a saját gyermekeiket nem tekintik felnőttnek, ezért az unoka nevelését is ők akarják irányítani. Ez pedig megannyi, vég nélküli konfliktushoz vezethet.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim és a férjem szülei is mintanagyszülők. Igaz, hogy a nagypapák sajnos már nincsenek velünk, ma már csak a nagymamák terelgetik az unokákat. A lányaim sokszor alszanak Mamánál és Nagyinál is, semmi konfliktusunk nem volt a gyereknevelést illetően. Mindent igyekeznek úgy csinálni, ahogy mi a férjemmel otthon. Soha nem éreztem úgy, hogy felül akarják bírálni a nevelési elveinket, vagy sajátjukként akarják nevelni a mi gyerekeinket. Elfogadták, hogy ők nagyszülők.
A hozzáállás
Ez az egyik legfontosabb kérdés a szülő vs. nagyszülő témában. Sokszor hallom, hogy a szülők előre félnek, hogy a gyerekek a nagyinál vakációznak. Először nem értettem ezt, de hamar világossá vált, amikor egy vásárlás alkalmával fültanúja voltam, ahogy egy nagyszülő pár az unokáról beszélgetett:
„Nemsokára jön, nálunk lesz egy egész hétig. Na, majd akkor meg lesz nevelve… túl sokat engednek meg neki, azért ilyen ez a gyerek!”
Ennek persze az ellenkezője is igaz, amikor a nagyi és a nagypapi túl engedékenyek, a gyerek annyi csokit eszik náluk, amennyit csak akar, akkor fekszik le aludni, amikor akar, azt néz a tévében, amit csak akar. Vannak családok, ahol nem találják az arany középutat, és ez sajnos később problémákhoz vezethet.
Mik lehetnek ezek a problémák?
Nálunk nem voltak, ezért megkérdeztem néhány barátnőmet, nekik mi a tapasztalatuk a nagyszülőkkel kapcsolatban.
Más nevelési elvek
Anna barátnőm a saját anyukájáról mesélt, aki az unoka születése után állandóan náluk volt, az újdonsült család egy percet sem tölthetett együtt, a nagymama nélkül.
„Már teljesen ránk telepedett, nem tudtuk elengedni magunkat a saját otthonunkban. Ez azóta súlyosbodott, mert az általunk preferált nevelési elvekkel teljesen szembe megy. Már előre rettegek, amikor jön a nyár, és Luca a nagyinál alszik. Ilyenkor egy teljesen más gyereket kapunk vissza, és alig tudjuk a helyes útra terelni. Affektál, szemtelen, mindent megenged magának, pedig még csak hét éves. Sajnos a férjem szülei már nincsenek velünk, így nehéz dolgunk van, mert csak anyura számíthatunk nyáron, amikor nem tudunk szabit kivenni.”
Versengés
Rebeka barátnőmnek két kisfia van, akik nem mondhatók kisangyaloknak, de tüneményesek, imádjuk őket. A nagyszülők is, akik versengenek azért, hogy épp melyik maminál és papinál legyenek a fiúk.
„Ez az egész teljesen megviseli a családot, mert már félek, amikor jön egy szünet vagy ünnep, hogy hogy legyek diplomatikus. Ha az én szüleimnél vannak, akkor anyósomék sértődnek meg, ha meg náluk vannak a srácok, akkor anyuék. Ez az egész teljesen felőröl. Ahelyett, hogy boldogok lennének, amikor a fiúk ott vannak, inkább azzal töltik az időt, hogy azon keseregnek, hogy előzőleg a másik nagyszülőnél voltak, és most csak két napos a szünet. Persze ez csak példa, de mindig ez van.”
Túlzott engedékenység
Marcsi barátnőméknél mindkét nagyszülőnél nagyon sokat megengednek a gyerekeknek. Marcsinak egy fia és egy lánya van, akik elég gyakran vannak a nagyszülőknél. Nagyon szeretik őket, ezért Marcsiék sokszor megengedik, hogy ott aludjanak a gyerkőcök.
„Igen ám, de minden alkalommal vissza kell tartanom az üvöltésem. Amikor arra érünk oda, hogy a gumicukor folyik a gyerekek szájából, és a csoki már a ruhájukba is belekenődött, akkor azért felteszem a kérdést, hogy jó-e ez nekünk. Persze nem ordítok a nagyszülőkkel, de minden alkalommal elmondom, hogy otthon nem kapnak ennyi édességet. Mi a válasz? <<Hát az otthon van!>> Most erre mit reagáljak? Legtöbbször megpróbálom a gyerekekkel megbeszélni, hogy próbálják meg ők kontrollálni saját magukat, de ez olyan, mintha Sziszifusz lennék. Próbáld egy gyereknek azt mondani, hogy ne fogadjon el annyi édességet, amennyit ajánlanak neki.”
Fontossági sorrend
Petráéknál most született meg az első gyermek, Helga. A nagyszülők természetesen nagyon lelkesek, bár a Petra anyósa kijelentette, hogy ő szívesen vigyáz Helgára akkor, ha hazaér a kedvenc sorozatára.
„Most erre mit mondjak? A férjem szégyenkezik miatta. Pedig neki aztán nem kellene. A kedves anyós biztosan nem kapja meg az unokáját, majd megy anyuékhoz, ha segítségre lesz szükségünk.”
A nagyszülőknek is engedni kell
Természetes, hogy mindenkinek megvannak az elképzelései arról, hogyan kell egy gyereket nevelni. Legtöbbször nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy mások másképp vélekednek erről a kérdésről, mint mi magunk. Én rájöttem, hogy az a jó megoldás, ha elfogadom, hogy a szüleim és a férjem szülei pontosan tudják, mit kell tenniük, hiszen ők is felelős szülőkként neveltek fel bennünket.
Az azonban nagyon fontos, hogy a nagyszülők is fogadják el, hogy nem mindenben követjük az ő nevelési elveiket.
Természetes, hogy az ő otthonukban lehetnek eltérő elvek, de valahogy mégis meg kell találni a közös nevezőt, hogy a gyermekek ne zavarodjanak össze, ne sérüljön az otthoni nevelés. Ezt egy nagyszülőnek is át kell látnia, és kicsit talán engednie kell abból, amit ő gondol.
Amikor egy gyermek megszületik, a szülei felelősek lesznek érte. Megalkotják a saját családjuk szabályait, felállítják azokat a nevelési elveket, amelyek mentén haladni szeretnének. Ezekbe az elvekbe be kell avatni a nagyszülőket is, ha azt szeretnék, hogy a gyermek életében következetesség legyen. Lehet, hogy ez együtt jár némi konfliktussal, de ezt fel kell vállalni, és meg kell oldani. Szerencse és szeretet kell ehhez, valamint nem kevés elfogadás.