Mikor a nők nagymamává válnak, számos olyan új helyzetben kell helytállniuk, amikre talán nem is gondoltak korábban. A helyzet pedig tovább nehezedik, amint az unokák egyre nagyobbra nőnek, ilyenkor újra változnak a nagymamákra háruló szerepek is. Lássuk, mi jellemzi a tökéletes nagymamát.
A nagymama mindig kedves és mosolygós. Mindig örül, ha jönnek az unokák. (Persze lehet, hogy akkor is, ha elmennek).
A nagymama mindig finom süteményeket süt, ráadásul óriási adagokban. Annál finomabbak talán csak a lekvárjai, befőttjei, amikből rengeteget tart otthon, kizárólag az unokák számára.
A nagymama nem fél a cukortól. Tudja jól, hogy a kisgyerekek azt szeretik, és nem a reformédességeket.
A nagymama nem gondolja azt, hogy édességet csak kivételes alkalmakkor lehet adni a gyerekeknek. Ezért mindig tart otthon ezekből és bármikor szívesen ad belőle.
A nagymama türelmes és mindig nyugodt. Még akkor is, ha az unokák óriási hangerővel, ezt-azt összetörve közlekednek a lakásában.
A nagymama mindig ráér. Ráér, ha strandra kell menni, vagy kirándulni, vagy ha otthon elalvás előtt még egyszer el kell olvasni az unokája kedvenc meséjét.
A nagymama mindig megértő és segíti az unokáit. Különösen, ha az unokák magukra haragították a szülőket valamivel.
A nagymama főállásban műveli ezt a foglalatosságot, semmi mással nem foglalkozik, csak azzal, hogy unokái jól érezzék magukat.