Szerencsés vagyok, mert sok időt tölthettem a nagymamámmal: anyukám késői gyerek volt, én pedig – mai viszonylatban – aránylag korán szültem. Ez pedig azt jelenti, hogy a kislányom sok-sok évet tölthet el a nagymamájával és megismerheti azt a kapcsolatot, ami nekem is olyan sokat jelentett és adott. Mivel ilyen különleges ez a viszony, talán nem túl meglepő, hogy a nagyszülők elveszítése komoly traumákat hordoz magában az unokák számára is.
A nagymama halála szorosan összefügg a depresszió esélyével
A családban bármilyen haláleset felér egy tragédiával, és az új Penn State tanulmány szerint szignifikáns összefüggés található a nagymama halála és a depresszió megjelenése között. Némileg talán érdekes lehet, de a legjelentősebb kockázatnak a serdülő fiúk voltak kitéve. Esetükben jelentős mértékben, 50%-kal nőtt a depresszió esélye. Ráadásul egy meglehetősen hosszú időszakban: a kockázat a mama halála után 6 éven belül fennállt.
Természetesen nem csak a serdülők és nem csak a fiúk veszélyeztetettek, az anyukák is nagyobb eséllyel lesznek depressziósak ebben az időszakban.
A tanulmány szerzői szerint nagyon fontos tanulság, hogy a társadalomnak fel kell ismernie a nagymama halálával járó kockázatot. Az eredményekből látszik, hogy a szomorúság nem csupán néhány hétig tart és jóval több is lehet belőle puszta – természetes és magától értetődő – rosszkedvnél. A depresszió komoly betegség és nagyon hosszú időtartam a 6 év, ami alatt óhatatlan, hogy egyéb nehézségekkel szintén szembesüljünk. Olvass még a témában
A serdülők egyébként is nagyon nehéz életszakaszban vannak és a fejlődésüket, egészségüket komoly kihívások fenyegetik. Ha erre rátelepszik még egy depresszióra való hajlam is, az máris növeli az esélyét pl. a szerhasználatnak, súlyosabb esetben az öngyilkossági kísérletnek.
„Társadalomként úgy gondoljuk, hogy az ilyen jellegű veszteségek normálisak, az élet szerves részét képezik. Ez bizonyos mértékig igaz, hiszen szinte mindenki elveszíti nagyszüleit élete első néhány évtizedében” – mondta Ashton Verdery szociológia professzor. „Azonban attól, hogy az ilyen tapasztalatok gyakoriak, még nagyon sok mindenkinek okoznak szomorúságot. A tanulmányból is látszik, hogy ez kockázati tényezőt jelent az egészségi állapotunkat tekintve.”
