Ma már egészen másként választunk szakmát és hivatást, nincs kőbe vésve, hogy fiatalon szerzett végzettségünk alapján boldogulhatunk csak egész életünkben. A mai világ nem csak felkínálja a lehetőségeket, hogy több területen kipróbáljuk magunkat, de talán el is várja?
Az érdeklődési körök kiaknázása
A fiatalok gyakorta elveszettnek tűnnek, amikor pályaválasztásra kerül a sor. Rengeteg a lehetőség, nyitva áll előttük az egész világ, mindez mégis sarokba szorítja őket, képtelenek kitalálni, mihez értenek, mivel foglalkoznának egész életükben szívesen. Számukra segítséget jelenthet, ha tisztában vannak a multipotencialitás fogalmával és többféle irányba indulnak el, sokféle tudást szereznek.
Nem arról van szó, hogy egyszerre járjon valaki három tanfolyamra az egyetem mellett, mert majd csak bejön valamelyik, de például nyelveket tanulni mindig megéri. Vagy ha többféle érdeklődése van, érdemes minddel foglalkozni kicsit, mert nem tudni, melyik tapasztalatra mikor lesz szüksége.
Semmiképp sem kell szorongva megélni, ha valaki nem egyetlen szakmába szerelmes és nem egy dolgot akar egész életében csinálni. Annak idején, amikor jógaoktatói tanfolyamra jártam, megdöbbentem, mennyire sokféle ember vetődött oda. Érdekes módon nem munkanélküliek sora érkezett, hogy viszonylag gyorsan átképezze magát egy éppen jól menő foglalkozásra. Szakmájukban sikeres tapasztalt emberek jöttek -banki szektorból, egészségügyből, kereskedelmi területről – akik valami másra, teljesen eltérőre vágytak. Volt, aki később szakmát váltott és jógaoktató lett, volt, aki maradt a szakmájában, de az új szemléletet, a jóga filozófiát beemelte a munkájába és az életébe.
Nem a szétforgácsolódás, csapongás jellemző
Az is szempont, hogy manapság több lábon érdemes állni. Aki többféle területen kipróbálta magát, széleskörű az érdeklődése és a tudása, könnyeben, bátrabban vág bele egy új munkába. Nem okoz gondot neki egyszerre több munkahelyen megállni a helyét. Nem feltétlen vezet ez a hozzáállás szétforgácsolódáshoz. Az összekötő kapocs, a közös nevező maga az ember, aki saját személyiségét, egyediségét viszi bele mindegyik munkába.
Ezáltal úgy éli meg a sokféleséget, hogy kreatív, mindig új kihívást adó munkái vannak, amelyeket saját színes egyénisége miatt képes sikerre vinni. Tehát ez a fajta viszonyulás korántsem jelenti azt, hogy nem tud elmélyülni semmiben és igazán semmihez sem ért.
A világnak szüksége van a hivatás mellett elkötelezettekre és multipotenciális emberekre is, a két típus munkája kiegészíti egymást. Míg az egyik elmélyül egy területen és ott alkot újat, addig a másik másféle távlatokban gondolkodik és a szakma keretein kívülre tekintve újfajta szemléletmódot hoz.
Aki igazi multipotenciális gondolkodó és alkotó, nem érzi rosszul magát, mert nem köteleződött el a hagyományosan elvárt egyetlen „igazi”szakma mellett. Nem érzi magát elveszettnek sem sokféle tudása között.
Nem a kitartás hiánya vagy a felszínesség sodorja egyik szakmától a másikig, hanem soha ki nem hunyó kíváncsisága, gyors tanulókészsége, alkalmazkodó képessége és komplexitása. Az összetett problémák megoldásához mindig is kellettek a polihisztorok, így létjogosultsága van annak is, ha valaki skatulyákon kívül él és dolgozik. Talán csak a „mivel foglalkozol?” kérdésre fog tudni nehezen válaszolni…