Ma már egészen másként választunk szakmát és hivatást, nincs kőbe vésve, hogy fiatalon szerzett végzettségünk alapján boldogulhatunk csak egész életünkben. A mai világ nem csak felkínálja a lehetőségeket, hogy több területen kipróbáljuk magunkat, de talán el is várja?
Egy ismerősöm mesélte néhány éve, hogy egy állásinterjún mennyire furcsán néztek rá, amikor kiderült, hogy előző munkahelyén közel tíz évet töltött. Rácsodálkoztak, hogy nem volt számára unalmas és nem hiányzott neki, hogy más területeken is kipróbálja megát. A beszélgetés végére kezdte úgy érezni, mintha eddig egy kő alatt élt volna, amivel csak most szembesült.
Amit régen döntésképtelenségnek vagy az elkötelezettség és kitartás hiányának véltünk a munkavégzés terén, az ma már egy pörgős, folytonos kihívásokat kereső, aktív személyiség tulajdonságainak látjuk. Korábban tizenévesen kellett életre szóló döntést hozni és kitalálni, mi legyen belőlünk felnőtt korunkra. Aztán sok esetben ez a döntés egy életre szóló volt, akár hozzánk illő szakmát választottunk, akár nem.
Ma már nem elvárás, hogy egyetlen hivatásban, ne adj’ isten egyetlen munkahelyen teljesedjünk ki. Ez a tény sokaknak ad újabb lehetőséget. Vannak, akik később ébrednek rá, hogy nem jól választottak szakmát és nyitottak újrakezdeni. Mások nem is igazán alkalmasak hagyományos módon elköteleződni egyetlen hivatás mellett.
Ez utóbbi típust nevezzük multipotenciálisnak. Az ilyen emberek több különböző dolgot is kipróbálnak életük során és sokféle tapasztalatukat és tudásukat ötvözik kreatívan, így teremtve egy sajátos hivatást és munkavégzést.
Nem a hirtelenek és a döntésképtelenek számítanak multipotenciálisnak
Ne tévesszük azonban össze a multipotenciális személyiség fogalmát azzal az embertípussal, aki mindenbe belevág hirtelen fellángolástól vezérelve, de aztán rendre kiábrándul és mindent félbehagy. A multipotenciális embert sok minden érdekli, akár több dologban mutatkozhat tehetségesnek is.
Sokféle dolgot tanul, kísérletezik, így rengeteg tapasztalatot gyűjt, szerteágazó tudással rendelkezik. Kreatív és lelkes, ha egy szakirányban kiképezte magát, dolgozott benne és eredményt is elért, gyakran nem szűnik meg benne a tanulási vágy, hanem akár továbblép és kipróbál valamilyen más területet is.
Nem halmozza a tudást, a végzettségeit igazoló papírok nem csak hevernek a polcon, hanem kezd is valamit a tapasztalataival, sőt jó érzéke van ahhoz, hogy társítsa őket.
Észreveszi, egyes ismeretei között hol van metszéspont és egyedi módon alkalmazza azokat. Könnyen alkalmazkodik, kreatívan használja tudását, képes kilépni a megszokott sémákból, ezért tud egyedit alkotni, létrehozni.