A társasági ember
A társasági ember valójában nem társasági, csak gyáva egyedül menni bárhová. Párosával járnak medencébe, mosdóba, miközben szaftos és hangzatos hímsoviniszta mondatokat próbálnak kicsikarni magukból.
Hangjuk harsánysága fordítottan arányos önbizalmukkal. A társaság többnyire egy asztalt teljesen betakar poharakkal, üvegekkel.
Elhelyezkedésük a következő: az asztal mellett ülnek a lányok, asszonyok és az ő (leendő) férfijaik. Ez a status quo biztosítja a rövid pórázt. Az egyedülállók az asztal körül bolyongva keresik a helyüket és az alkoholos italt – emiatt van minden strandon kikopva körkörösen az asztal körül a fű. Olvass még a témában
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
„Soha nem értek egymáshoz, mégis úgy éreztem, megcsalt” – Az érzelmi félrelépésről meséltek olvasóink
„Haza kellett vinnem a blokkot a közértből, hogy ő átnézhesse” – Ennyire sokoldalú a pénzügyi abúzus a párkapcsolatban
„Mindenki előtt felpofozta a férjét” – Több nő üti meg partnerét, mint gondolnánk
A társasági ember jellemzője, hogy kora délutánra úgy kiakad a sok piától és a sok női test látványától, hogy jobb híján kikezd a társaság egy foglalt nőtagjával.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
