Nemcsak kávézó vagytok, hanem bruncholó is, a tapasztalataitok szerint mennyire nyitottak erre az emberek a fővároson kívül?
Eleinte más volt a koncepció: kávé, kis süti, szendvics, kis asztalok. Aztán heti 1-1 alkalommal már brunch jellegű ételeket is adtunk. És akkor láttuk, hogy erre van igény, viszont a kávézó kicsi lett ehhez. Itt jött megint egy szerencsés fordulat: a mellettünk lévő üzlethelység kiürült, pont, amikor válaszút előtt álltunk.
Ez a válaszút pedig nem volt más, minthogy vagy bezárunk, vagy lépünk egy nagyot, és az addig összekuporgatott kis pénzünket, beleforgatjuk a bővülésbe. Mikor is máskor, mint az orosz-ukrán háború kirobbanásakor. Szerintem normál épeszű vállalkozó ilyet nem csinált volna, de hát Covidkor sem nyitott volna meg, ahogy mi tettük. Mindenesetre azt éreztük, hogy ha ezt most nem lépjük meg, örökre bennünk maradt volna egy „mi lett volna, ha”, úgyhogy belevágtunk.
Az átalakítás végére már éreztük, hogy azért egy kicsit többe került az elszálló árak miatt, mint amit terveztünk, de hát a célegyenesben már nem állhattunk meg, úgyhogy szinte lenullázva magunkat, mindössze két hét zárva tartással megnyitottunk újra egy nagyobb térrel, közösségi asztallal, konyhával és minden egyébbel, amit ez megkövetelt, és elindultunk. Kibővülve, eggyel már többen, és úgy tűnik, jól döntöttünk. De ezután következett még csak a rezsiválság, amikor szintén egy szerencsés helyzetnek köszönhetően nem kellett bezárnunk a kapunkat. Olvass még a témában
