Vannak olyan vízhálózatot érő katasztrófák, amikre legszívesebben senki sem gondol. Valóban ki az, aki örömmel merül el a rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek elemzésében? Ettől függetlenül a gyakorlat azt mutatja, hogy számtalan esetben a nem vágyott baj végül bekövetkezik. (x)
Pánikra semmi ok?
A csőtörés tipikusan azon váratlan helyzetek közé tartozik, amitől a legtöbben tartanak. Valahol ez érthető persze, mert ténylegesen nem a legegyszerűbb vízrendszeri fennakadásról van szó. Az első lépés a cselekvés. Nagyon változó, hogy a probléma milyen tünetekkel ad hírt magáról, a jelenlétéről. Van, aki a fal átázását veszi észre, megint más a gyanúsan elfolyó vízmennyiséget regisztrálja mondjuk a vízóra leolvasásakor és konkrét elázás is követheti a törést. Tehát alapvetően számtalan forgatókönyv rajzolódhat ki, s az kétségtelen, hogy egyik sem túlságosan szívderítő. Pánikra ettől függetlenül tényleg nincsen ok, viszont tétlenkedésnek sincsen helye. Ebben az esetben különösen hangsúlyos a segítségkérés, mert ez az a góc, ami önmagától egészen biztosan nem oldódik meg. Elengedhetetlen a szakszerű ellátás.
A legelső teendő a töréspont felfedezése. Ehhez olyan eszközökre van szükség, amikkel nem mindenki rendelkezik a piacon. Ráadásul maga az elhárítás kifejezetten emberigényes kihívás, ami újfent arra irányítja a figyelmet, hogy kicsit sem mellékes ki az, aki kézbe veszi a megoldás fonalát. Mindenesetre a megfelelő technológiai háttér közbenjárásával eredményesen felgöngyölíthető, hogy hol gyengült meg a rendszer, azaz hol keletkezett a szivárgás, törés, s ezek után a probléma orvoslása is könnyedén megvalósítható.
Mekkora rumlival jár ez az egész?
A csőtörés elhárítás egyik sarkalatos pontja a felfordulás. Sokan rettegnek attól, hogy kő kövön nem marad az otthonukban, ha a munkálatok elkezdődnek. A helyzet az, hogyha eleve bokáig áll a víz, akkor nem az a lényeg, hogy mekkora bontás szükséges a szivárgás elállításához, sokkalta relevánsabb kérdés, hogy mennyi idő alatt hárítható el a probléma. Nyilván ez így megjósolhatatlan, mert túlzás nélkül állítható, hogy minden helyzet más és más. De alapvetően nyilván úgy próbáljuk végezni a munkánkat, hogy a hatékonyság mellé kellő odafigyelés is társuljon. Azaz nem rombolunk akkor, ha az elkerülhető.
Az utómunkálatokról is érdemes néhány szót szólni. Ha ugyanis beázott a fal és esetlegesen vele együtt a lakás, akkor a helyrehozatal kikerülhetetlen. Kőműves, burkoló és festő segítségére is szükség lehet attól függően, hogy milyen mértékű a károsodás. Egyszerűbb szituációkban viszont minimalizálható az „utózönge”. Az biztos, hogy bár a váratlan fejlemények nem védhetőek ki, ellenben rendszeres ellenőriztetéssel és a vízhálózat időközönkénti fejlesztésével az anyagelfáradásból következő katasztrófák egy az egyben elkerülhetőek. Ha pedig a baj visszavonhatatlanul bekövetkezett, akkor a gyors cselekvés az egyetlen döntés, ami aranyat ér és ami gátat szabhat a helyzet további súlyosbodásának. Így Ráadásként nekünk is könnyebb a terepszemle és az elhárítás!