A törött tükör a világ számos kultúrájában a balszerencse egyik legősibb szimbóluma. Generációk óta él a hiedelem, hogy ha eltörik a tükrünk, akkor az szerencsétlenséget, illetve hét évnyi balsorsot hoz magával. Ennek a babonának a gyökerei egészen az ókorba nyúlnak vissza, amikor is a tükörképünk még ennél is nagyobb jelentőséget hordozott.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A tükrök egészen a Kr. e. 3. évezredre visszanyúlóan jelen vannak az emberiség történetében. Kezdetben a tükrök még nem a mai üveglapok voltak, hanem fényesre csiszolt fémlemezek, amelyeken az emberek megpillantották önmagukat.
Az ókori kultúrákban azt tartották, hogy a tükörképen keresztül a lélek láthatóvá válik, így a kép megsértése, például egy törés, magát a lelket is károsíthatja.
A rómaiak, akik különösen babonásak voltak, úgy vélték, hogy az emberi élet hét évenként megújul. Így a törött tükör okozta szerencsétlenséget is hét évre becsülték, ami alatt a léleknek teljesen regenerálódnia kellett. Ez a hiedelem nem veszett el az évszázadok során, sőt, a mai napig tartja magát, annak ellenére is, hogy a tükör már mindennapi használati tárgy.
Pszichológiai vonzatok és a modern megközelítés
Míg a történelem során a babonák játszották a főszerepet, a modern pszichológia más megvilágításba helyezte a törött tükrök szimbolikáját. A pszichológusok szerint a tükör önértékelési eszközként funkcionál, és a tükörképpel való szembenézés hatással lehet az emberi pszichére.
Egy törött tükör, amely már nem ad vissza tökéletes képet, felvetheti az önmagunkról alkotott kép megkérdőjelezését.
A tükör szimbolikája a lélektükörhöz is kapcsolódik, ahol a lélek belső állapota külső megjelenést nyer. Amikor egy tükör megsérül vagy törik, az a bennünk lévő belső feszültségeket is tükrözheti, mintha egy sugárzó jel lenne arról, hogy valami nincs rendben a benső világunkban. Ennek felismerése lehet a kezdete egy mélyebb önvizsgálatnak, ami végső soron a belső béke megtalálásához vezethet.
