Most, 37 évesen már látom, mennyivel bonyolultabb, komplexebb és időnként nehezebb az élet, mint ahogy tinédzser fejjel gondoltam. Sokan azt hiszik, hogy a felnőttkor majd elhozza az érzelmi biztonságot, a stabilitást és a nyugalmat, de valójában csak megtanulunk másképp félni, remélni, küzdeni és örülni. Mégis, a Tolsztoj-idézethez való viszonyom különös módon nem változott.
Ma is azt gondolom, hogy a boldogság végső soron döntés kérdése, és minden más csak kisegítő lehetőség lehet. Ma is azt gondolom, hogy bár nagyon sok mindent tehetünk a fizikai és mentális jólétünkért, a világ összes reggeli meditációja és gyömbéres-citromos vize sem menthet meg minket attól, hogy legyenek napok, amikor nem az elképzeléseink szerint történnek a dolgok.
Attól, hogy elmenjen az orrunk előtt a busz. Hogy beteg legyen valaki, akit szeretünk, vagy éppen mi magunk. Hogy elveszítsünk egy állást, egy lehetőséget, egy kapcsolatot. Vagy egyszerűen csak attól, hogy felkeljünk, és azt érezzük: ma valami nem klappol, és nem tudjuk megmondani, miért. Olvass még a témában
„Nem haverkodunk mióta megtudta melyik pártra szavaztam” – Miért szakadnak meg a gyerekkori barátságok férfiaknál?
Mennyire veszélyes a csillagjegyed? Sorrendben a kisstílűtől a veszélyes bűnözőig
Ettél már KETO Chipset? A magyar márkánál minőségi, magas fehérjetartalmú snackek készülnek
Melyik Disney-hercegnő lennél a csillagjegyed szerint?
A boldogság nem az, hogy mindig jó napunk van. Mert ilyen élet nincs. És nem is az, hogy minden vágyunk teljesül. Mert ez sem lesz soha így.
A boldogság inkább az, hogy nem tesszük teljesen függővé magunkat a körülményektől. Hogy képesek vagyunk értékelni azt, ami van, akkor is, ha közben nagyon is tudjuk, mi az, ami épp hiányzik. Hogy felismerjük: az élet nem egy állandó eredménylista, és nem is egy tökéletes képekből összevágott TikTok-videó, ahol minden simán megy, a fény pedig mindig a megfelelő szögből esik.
A boldogság sokkal inkább egy szemlélet.
Az internet mélyén és az önsegítő könyvek polcain szó szerint regényeket írnak arról, hogyan találjuk meg a boldogságot. De talán éppen ez a baj. Lehet, hogy miközben minden energiánkat lekötjük azzal, hogy a boldogságot keressük, észre sem vesszük, hogy mindvégig itt volt.
Lehet, hogy a boldogság sosem volt elrejtve. Csak annyira hangos körülötte minden más – a tanácsok, az elvárások, a félelmek, a célok –, hogy elfelejtjük meghallani. Lehet, hogy nem kell hozzá semmi új, semmi extra. Csak egy pillanat, amikor megállunk, körülnézünk, és kimondjuk: nem tart vissza semmi attól, hogy boldog legyek. Úgyhogy megengedem magamnak, hogy legyek.
