Az úgynevezett helikopterszülőket kétségtelenül a szeretet és a megfelelési vágy vezérli. Nincs szülő, aki ne érezné úgy, hogy legszívesebben mindentől megóvná a gyermekét, és mindent meg szeretne adni neki. Ugyanakkor természetesen ez egy lehetetlen vágy: a gyerekünk felnőve csalódásokkal és nehézségekkel fog találkozni, és realisztikusan szemlélve ezt a helyzetet a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészítjük arra, hogy képes legyen majd kezelni ezeket az érzelmeket.
A helikopterszülők azonban túlságos féltésükkel a legjobb szándékuk ellenére is azt érik el, hogy a gyermekük nem ismerkedik meg a csalódottság vagy frusztráció élményével.
„Fontos, hogy a szülők megértsék, hogy a túlzott szülői szerepvállalás hogyan akadályozza a gyermek egészséges fejlődését, tekintettel arra a szülői meggyőződésre, hogy a szülői szerepvállalás általában jót tesz a gyermeknek. Ez globális értelemben igaz, hiszen a gyermekeknek jó, ha szeretve érzik magukat, ha bátorítják őket, és ha támogatást tapasztalnak. Azonban a túl sok jó gyakran negatív hatással is járhat”
– mondja dr. Mary Ann Little pszichológus.Olvass még a témában
Míg a „helikopterezésben” látható szándékok és cselekedetek alapvetően értékesek, addig a túlzásba vitelük problémás. A szülőknek hagyniuk kell, hogy a gyermek küzdjön egy kicsit, és segíteniük kell, ha a frusztráció túl nagyra nő – javasolja a pszichológus.
