Szabó Bori három hónappal a kiírt időpont előtt látta meg a napvilágot. Súlya nem érte el az ideális testtömeg felét sem, mindössze 930 grammal, korai érkezéséből adódó, jelentős fejlődési elmaradásokkal született: sem idegrendszere, sem érzékszervei nem voltak kifejlettek. Szülei három hónaposan vihették haza a kórházból, de még hosszú út állt előttük; Bori mind testileg, mind szellemileg komoly hátránnyal indult. Ahhoz, hogy fejlődésében utolérje az időben született, egészséges társait, professzionális fejlesztőmunkára volt szükség, amelyben a Gézengúz Alapítvány munkatársai voltak a család segítségére.
„Történetünk úgy indult az Alapítvánnyal, hogy Schultheisz Judit doktornő hetente ellátogatott hozzánk és egy komplex terápiát állított össze Bori számára. Olyan fejlesztő gyakorlatokat tanított meg, amelyeket napi rendszerességgel végeztünk otthon. Nekem játék volt az egész: a hidroterápiát kádban lubickolásnak, a tornát hancúrozásnak, a masszírozást pedig kellemes simogatásnak éltük meg. Voltak egyszerű, játékos feladatok házi eszközökkel például szalvétatépkedés, célba dobás és egyensúlyozás. Később rendszeresen vittük Borit a Gézengúz Alapítvány központjába, ahol csoportos foglalkozásokon vettünk részt. A torna, és a készségfejlesztési feladatok, amit Schultheisz doktornő állított össze hétről hétre nagyon sokat lendítettek kislányunk mozgáskoordinációján” – meséli Bori anyukája.
A másik nagy, fizikai segítség a tornán kívül a hidroterápia volt. „Az úszás az emlékeim közül a legjobb: sok kihívás, feladat, merülés, lubickolás – ezt jelentették nekem az uszodai alkalmak” – mondja Bori. Olvass még a témában
„Manapság az utcán sétálva már egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy koraszülött voltam. Sőt, akik jól ismernek, a barátaim és tanáraim, amikor megtudják, csodálkoznak: Te tényleg korababa voltál? Egyáltalán nem maradt semmilyen fizikai vagy szellemi hátrányom, most már állíthatom, hogy teljesen egészséges vagyok. Rendkívül hálás vagyok az Alapítványnak a gyerekkori foglalkozásokért, ezért felnőttként is részt veszek az intézmény életében, önkéntesként segítem a szakemberek munkáját. Bízom benne, hogy történetem példaként szolgálhat azoknak a szülőknek, akik a szüleiméhez hasonló problémákkal küzdenek újszülött gyermekükkel.”
