Húsz évvel ezelőtt Szabó Bori is rendkívüli segítségre szorult, hiszen komoly fejlődésbeli éretlenséggel, elmaradással született. Mára Bori ugyanolyan egészséges és hétköznapi fiatal, mint bárki más, hála a Gézengúz Alapítványnak.
Szabó Bori három hónappal a kiírt időpont előtt látta meg a napvilágot. Súlya nem érte el az ideális testtömeg felét sem, mindössze 930 grammal, korai érkezéséből adódó, jelentős fejlődési elmaradásokkal született: sem idegrendszere, sem érzékszervei nem voltak kifejlettek. Szülei három hónaposan vihették haza a kórházból, de még hosszú út állt előttük; Bori mind testileg, mind szellemileg komoly hátránnyal indult. Ahhoz, hogy fejlődésében utolérje az időben született, egészséges társait, professzionális fejlesztőmunkára volt szükség, amelyben a Gézengúz Alapítvány munkatársai voltak a család segítségére.
„Történetünk úgy indult az Alapítvánnyal, hogy Schultheisz Judit doktornő hetente ellátogatott hozzánk és egy komplex terápiát állított össze Bori számára. Olyan fejlesztő gyakorlatokat tanított meg, amelyeket napi rendszerességgel végeztünk otthon. Nekem játék volt az egész: a hidroterápiát kádban lubickolásnak, a tornát hancúrozásnak, a masszírozást pedig kellemes simogatásnak éltük meg. Voltak egyszerű, játékos feladatok házi eszközökkel például szalvétatépkedés, célba dobás és egyensúlyozás. Később rendszeresen vittük Borit a Gézengúz Alapítvány központjába, ahol csoportos foglalkozásokon vettünk részt. A torna, és a készségfejlesztési feladatok, amit Schultheisz doktornő állított össze hétről hétre nagyon sokat lendítettek kislányunk mozgáskoordinációján” – meséli Bori anyukája.
A másik nagy, fizikai segítség a tornán kívül a hidroterápia volt. „Az úszás az emlékeim közül a legjobb: sok kihívás, feladat, merülés, lubickolás – ezt jelentették nekem az uszodai alkalmak” – mondja Bori.
„Manapság az utcán sétálva már egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy koraszülött voltam. Sőt, akik jól ismernek, a barátaim és tanáraim, amikor megtudják, csodálkoznak: Te tényleg korababa voltál? Egyáltalán nem maradt semmilyen fizikai vagy szellemi hátrányom, most már állíthatom, hogy teljesen egészséges vagyok. Rendkívül hálás vagyok az Alapítványnak a gyerekkori foglalkozásokért, ezért felnőttként is részt veszek az intézmény életében, önkéntesként segítem a szakemberek munkáját. Bízom benne, hogy történetem példaként szolgálhat azoknak a szülőknek, akik a szüleiméhez hasonló problémákkal küzdenek újszülött gyermekükkel.”
Bori ma már egy teljesen hétköznapi fiatal: tanul, zenél és táncol, egyszóval éli az életét, mintha csak egészségesen jött volna világra.
„Az életem teljes. A Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára járok, fuvolázom és figyelek a mozgásra. Normális életet élek, ami nekem kincs.”
Probléma esetén a házi gyermekorvos segítségét kérhetik a szülők, aki beutalja a megfelelő ellátóhelyre a gyermeket. A Gézengúz Alapítványhoz sok esetben már a kórházak küldik a gyermekeket, családokat a legkoraibb ellátás biztosításához, ahol a terápia, fejlesztés mellett hosszú távon utánkövetik a gyermekek fejlődését egészen az iskolai beilleszkedésig.
Schultheisz Judit így emlékszik vissza Bori családjával történő megismerkedésükre:
„Az első találkozás számomra nagy kihívást jelentett, hiszen abban az időben ilyen kis súllyal született csöppségek nagyon súlyos mozgás- és sokszor kognitív deficittel, azaz elmaradással nőttek fel. Bori családja viszont nagyon nyitott volt az általam képviselt terápiás terv és a családi feladatmegosztás elfogadására. Fantasztikus partnerek voltak kezdetektől fogva. Minden gyakorlatot pontosan megtanultak és naponta több órában végezték Borival.”
Ma Magyarországon a születendő gyermekek 9-10%-a koraszülötten érkezik a világra. A tudomány fejlődésével egyre több, igen kis súllyal született gyermeket is meg tudnak menteni, így nagyon nagy jelentősége van a korai terápiák megfelelő időben való alkalmazásának.
Bori fejlődésében hatalmas szerepet játszott az, hogy az akkori izomtónus probléma azonnali terápiát kapott, így a mozgásfejlődése az időben, éretten született gyermekek mozgásmintája felé volt terelhető. A terápia kivédte, hogy maradandó tünetekkel kelljen felnőnie Borinak.
A terápiás helyzetek szoros köteléket is jelentenek a családok és ellátók között. „Amikor belépünk valakinek a családi otthonába és „szövetséget” kötünk a sérült gyermeke gyógyulásának elérésében, akkor ez egy szavakban nem kifejezhető elkötelezettséget is életre hív. A családok húsz év után is hozzánk fordulnak örömeikben, kérdéseikben, ami visszatükrözi a bizalomban köttetett szövetség értékeit.”