Sokan felnőttként félnek belevágni egy új, kreatív hobbiba, mondván hogy ilyenkor már úgysem fejleszthető a kreativitás, és nehezebb tanulni is. Szakértővel beszélgettünk arról, hogy miért éri meg mégis felnőttként kreatív elfoglaltságot választani, és milyen előnyei vannak annak, ha ilyenkor állunk neki egy ilyen hobbit űzni.
„Ha gyerekként végeztünk egy kreatív dolgot, az az életünk részévé válik, és ha a munkánk nem elégít ki minket ezen a területen, akkor szükségünk van valamire, amiben újra megélhetjük az alkotás élményét és elkezdünk keresni valamilyen kreatív tevékenységet” – vélekedett a műhely vezetője.
Véleménye szerint a kreativitásnak semmi köze az életkorhoz, ezért felnőttként is bátran neki lehet kezdeni ilyen jellegű dolgokkal foglalkozni, ezt fejleszteni.
„Sokkal nagyobb probléma, hogy míg gyerekként önfeledten alkottunk és képeztük magunkat, addig felnőttként sokan nem akarják megadni a szükséges időt, amíg el tudnak sajátítani valamit, és megfelelő szintre jutni az adott kreatív tevékenységben. A készségfejlesztés, legyen az sport, zene, vagy akár a nyelvtanulás, nem egy néhány napos vagy hetes folyamat, amire valaki megtanul például profi szinten rajzolni vagy festeni, az komoly évek munkája. Sajnos mostanában sokan úgy gondolják, ha valamit szeretnének, azt azonnal meg is szerezhetik, de türelmesen kell állni a dolgokhoz, hiszen a kreatív, készségfejlesztő tevékenységek nem ilyenek, ezekhez bizony időre van szükség” – hívta fel rá a figyelmet Kleinhappel Frigyes.
Kép forrása: bloglovin.com
A készségfejlesztésnél néha éppen előny, ha valaki felnőttként próbálkozik vele, hiszen ilyenkor van, amit sokkal jobban lehet tanítani, finomítani, néhány technikát könnyebben lehet elsajátítani.
„Azt kell látni ezeknél a tevékenységeknél, hogy képesek vagyunk rá. Én vallom azt, hogy például bárkit meg lehet tanítani rajzolni, ehhez elsőként akarni kell a dolgot, hiszen az már önmagában fél siker. Utána, ha a kellő idő elteltével és elég gyakorlással eljutunk egy szintre, akkor lehet elgondolkodni, hogy hová tudunk még tovább jutni: elégedettek vagyunk-e a megszerzett tudásunkkal, maradunk a saját szórakoztatásukra alkotó „hobbisták” – tette hozzá –, vagy lesz-e belőlünk önálló, alkotó személyiség, ha tovább fejlődünk.”