Ábrándok
Fiatalon szörnyülködtem, ha hallottam a tévében, hogy valaki meggyilkolta a házastársát és arra gondoltam, hogy úristen, hogyan képesek az emberek ilyen aljasságra vetemedni? Most, 24 év házasság után oda jutottam, hogy előszeretettel játszom el a gondolattal, hogy mennyivel szebb lenne minden nélküle. Mérget teszek az ételébe és mosolyogva nézem, ahogy megeszi. Esetleg öntök neki az évfordulónkon egy pohár pezsgőt, majd teljes erőből fejbevágom az üveggel. Viccelek persze, de hidd el, ezt már kínomban teszem. Egyszer azon kaptam magam, hogy arról is ábrándozom, hogy egy nap csöngetnek a rendőrök és közlik, hogy meghalt autóbalesetben, én pedig teátrálisan sírok, majd amikor elmennek, örömtáncot járok a nappaliban. Egyértelműen el kell válnom.
