Hogyan kezdj el önmagaddal is emberként bánni?
Ha legközelebb valami olyat teszel, ami miatt azonnal elkezded ostorozni magad, próbálj meg megállni és feltenni egy egyszerű kérdést: Ha a legjobb barátnőm csinálta volna ugyanezt, mit mondanék neki? Valószínűleg nem azt, amit most magadnak mondasz. Nem kell azonnal megváltoztatnod a belső hangodat, elég, ha észreveszed, hogy kétféle mérce létezik. Az észrevétel már fele az útnak.
Az első lépés az, hogy abbahagyod a „kellene” típusú mondatokat önmagaddal szemben. Nem „nem kellett volna annyit ennem”, „nem kellett volna ezt mondanom”, „jobb embernek kellene lennem”. Ehelyett: „Megtettem, amit tudtam azzal, amim volt akkor. Legközelebb másképp csinálom.”
A második lépés: szó szerint írd le, mit mondanál a barátnődnek ugyanebben a helyzetben. Aztán olvasd el újra, de ezúttal saját magadnak. Furcsán fog hatni. Olvass még a témában
A harmadik lépés: fogadd el, hogy a hibázás nem kivétel, hanem az emberi tapasztalat alapvető része.
Az önmagunkkal szembeni szigorúság nem erény. Nem tesz jobbá, nem tesz erősebbé, és nem véd meg a kudarctól. Csak fájdalmasabbá teszi a létezést. Ha képes vagy megbocsátani másoknak, akkor megvan benned az a kapacitás, hogy magadnak is megbocsáss. Csak el kell dönteni, hogy végre te is megérdemled ugyanazt a bánásmódot, amit másoknál természetesnek tartasz.
