Biztos mindenki volt már úgy, hogy egy idős ember ,,elé tolakodott” a sorban a piacon, a portán, az orvosnál. Nyugdíjasok, akik nagyon sietnek, és mi nem értjük, hogy hová, nem tudunk azonosulni azzal, hogy morcosan tolakodnak, előjogokkal élnek, az illemet figyelmen kívül hagyva.
Miért morcosak az idősek?
A válasz egyszerű. Nem tudnak a mi, a fiatalok világához idomulni, úgymond lemaradtak a világ fejlődése során. Miért? Mert koruk és egészségi állapotuk okán már nem járnak dolgozni, nem kommunikálnak annyit, mint amikor ,,benne voltak a sűrűjében”, napi rutinjuk része volt.
Az idősek nagy része már egyáltalán nem kommunikál, be van zárva saját, régimódi világába, és csak szemléli a világot, de nem érti. Betegségeik, az, hogy ezek már nem gyógyíthatók, az a tudat, hogy nem tudnak már biciklizni, nem tudnak egész napos kirándulásokon részt venni, nem tudnak ,,hasznos munkát” végezni, pénzt keresni és nem kapnak elismerést, a kiszolgáltatottság érzését keltik bennük.
A kiszolgáltatottság érzése
Nekünk is nehéz elviselni a kiszolgáltatottság érzését – ezt főleg a betegségek okozzák -, még úgy is, hogy tudjuk, hogy egy hét múlva már kigyógyultunk a bajból. Az idősek nem gyógyulnak ki a köszvényből, a súlyos cukorbetegségből, a szív és érrendszeri problémákból, az egyszerű dolgokhoz is segítségre van szükségük.
Napjaikat azzal a tudattal élik, hogy nagy valószínűséggel nem jobb lesz a helyzet, hanem rosszabb – még, ha idővel is. Gondolkodásuk is sokkal lassabb, így ki vannak téve a csalóknak. Sőt, az etikátlan szolgáltatóknak is – ez még nekünk is sok gondot okoz – akiknél csak ,,éles ésszel”, széles tájékozottsággal, igen határozott fellépéssel, és sok utánajárással védhetjük meg igazunkat, pénzünket.
Nem egyszerű idősnek lenni
Az idős ember már megélte azt, amit mi még nem, vagy még többet, rosszabb dolgokat: háborúkat, éhínségeket, válságokat, rendszerváltozást. Akkor, képesek voltak arra, hogy fenntartsák magukat, ellássák gyerekeiket, szüleiket, még a legnagyobb gond közepette is. Joggal várják tehát azt, hogy tiszteljék őket azok is – hisz koruk feltételezi, hogy megélték ezeket a dolgokat – akik nem ismerik őket.
Az az idős ember tolakszik, aki kirekesztve érzi magát az életből. Figyelemfelkeltés ez, arra a jogra, hogy nekik is van életük, ne nézzenek át rajtuk, a korukon, a tapasztalataikon – ha már nem figyelünk rájuk kellőképp.
Mit csinálj, ha tolakszik?
Amikor eléd tolakszik a sorban, mosolyogj rá, még akkor is, ha te is nagyon sietsz. Ezzel nem csak saját bosszúságodat tünteted el, hanem őt is boldoggá teszed, hiszen valószínűleg egy komor, magányos emberre, aki néha meggy ügyet intézni, kevésszer mosolyognak.
A mosolyt fokozni lehet pár kedves szóval. Este pedig, amikor végig gondolod a napod, gondolj arra, hogy érdemes volt aznap felkelned, mert valakinek örömet okoztál, csak úgy, emberségből.
Az utca
Minden embernek vannak nagyon nehéz napjai, amikor figyelmetlen. Még azoknak is, akik amúgy mindig figyelnek, illemtudóak. Változtass rajta, és tedd félre a gondjaidat, hazafelé a munkából. Ha jön veled szembe egy idős ember, és szűk az utcán a hely, az idős ember szemébe nézve, mosolyogva állj félre – hiába lassúbb.
Az idős ember beosztja az erejét, és a járás lendülete – amit te nem érzel, mert még fiatal vagy – is segíti abba, hogy minél kisebb erőfeszítéssel jusson A pontból B pontba. Tehát, ha ő áll félre, az újra elindulás neki plusz energia lesz.
Jótettek
Azt már nem is kell mondanom, hogy ha egy idős ember elejti a botját, segíts neki, és azt sem kell mondanom, hogy egy gyalogátkelőnél is illik átkísérni őket. Ezek, a te életedből egy-egy percek, egy-egy mosolyok, ám nagy jótettek, melyekkel nem csak más, adott esetben az öregek életét teszed szebbé, hanem a sajátodat is.
Ajánlom ezeket a gondolatokat azoknak, akik nincsenek megelégedve saját életükkel, kicsire értékelik magukat, mert ezek által többek, jobbak lehetnek embertársaiknál, és kevesebb morcos idős lesz. És nem utolsó sorban, jó példát mutatnak a többi embernek, leginkább a gyerekeknek…
