Miért sírunk bánatunkban? A sírás valódi okát kutattuk

Miért sírunk bánatunkban? A sírás valódi okát kutattuk

Címlap / Életmód / Egészség / Miért sírunk bánatunkban? A sírás valódi okát kutattuk

A sírás valódi okát eddig még senkinek sem sikerült megfejteni. Csupán megfigyelések és feltételezések vannak. Például mindenki tudja, hogy a férfiak kevesebbet sírnak, mint a nők, akik könnyebben engedik ilyen drámaian szabadjára az érzelmeiket.

Az ösztrogén a felelős?

Lehetséges, hogy a sírásra való hajlamért az ösztrogén hormon felelős. A terhes nők ritkán fakadnak könnyekre, mert testükben a várandósság ideje alatt kevesebb ösztrogén termelődik.
A szülés után viszont hirtelen változik a hangulatuk, egyesek már akkor is képesek sírni, amikor a szülészeten elviszik tőlük fürdetni a babájukat.

Sírni egészséges!

Az 1980-as években William Frey amerikai biokémikus egy tanulmányban leírta, hogy testünk szomorúság és düh esetén egy sajátos funkciót indít be: egészségtelen fehérjéket termel.
Ha valaki felfokozott érzelmi helyzetekben képtelen sírni, akkor ezek a káros fehérjék nem ürülnek ki, hanem nagy mennyiségben felhalmozódnak a szervezetében, és betegség kialakulását okozhatják.

Nyugtató sírás

A sírástól megkönnyebbülünk. A pszichológusok katarzis-hatásnak nevezik, amikor az ember úgy szabadul meg az érzelmi nyomástól, ha jól kisírja magát. De ez is csak egy megfigyelés, amelyre nincs tudományos magyarázat. Amikor nyugtalanok vagyunk, izmaink megfeszülnek, erősebben verejtékezünk, pulzusunk felgyorsul és szaporábban lélegzünk, amitől még rosszabbul érezzük magunkat.
Sírás után a feszült állapot oldódik: izmaink elernyednek, nagyokat sóhajtunk, a légzésünk lelassul, a szívünk lassabban ver. Eláraszt minket a nyugalom, másként tekintünk a problémánkra, és képesek vagyunk akár többféle megoldást is találni a helyzetünkre.

Aki sír, azt támogatják

A könnyek láthatóak, és vonzzák a segítőket. Már a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy aki sír, annak vigasztalásra van szüksége. Aki szomorúnak látszik, de nincsenek könnyek a szemében, azt hajlamosak vagyunk magára hagyni. De ha a könnyek megindulnak, az már azt jelenti, hogy az illető jó úton van, mert meg meri mutatni az érzéseit azzal, hogy látható és hallható jeleket ad, míg a búslakodó általában csendes és elutasító, mintha hárítaná a segítséget.
A sírásnak tehát kommunikatív funkciója van, a közösség felé irányul, a fennmaradás biztosítása a célja. Aki sír, az lelki békére lel embertársai támogató magatartásától. Persze az eltúlzott, színpadias viselkedés, panaszkodás és vigaszkeresés már kevésbé váltja ki együttérzésünket, azonban a segítséget mindkét esetben leginkább a türelmes, hallgatag viszonyulás jelenti, amivel hozzájárulunk, hogy az illető, aki sír, maga találja meg a kiutat helyzetéből.

Miért sírnak sokan egyedül?

Ezek után talán úgy gondoljuk, hogy a sírás magyarázatát már megfejtettük; de akkor miért van az, hogy vannak, akik egyedül szeretnek sírni? Ennek oka az egyéni szocializációs fejlődésben keresendő.
Akit gyerekkorában arra neveltek, hogy a sírás szégyellnivaló, mert arra a válasz kívülről csak a gúny lehet, az felnőttként sem vár másoktól vigaszt, inkább magába zárkózik, és nagy valószínűséggel belesodródik egy lefelé húzó örvénybe, ahonnan nehezen talál kiutat, ha egyáltalán keresi azt.
A sírással kapcsolatban az érzelmi és fizikális folyamatokat nehéz megfejteni. A legkönnyebb arra a kérdésre válaszolni, hogy miért folyik az orrunk sírás közben. Azért, mert a könnycsatorna az orrüregbe torkollik. Onnan a síráskor termelődő testfolyadék a torok felé csorog, de mivel az ilyenkor el van záródva, visszaáramlik az orrba.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást