Miért a rossz emlékeinkre emlékszünk jobban?

Miért a rossz emlékeinkre emlékszünk jobban?

Címlap / Életmód / Egészség / Miért a rossz emlékeinkre emlékszünk jobban?

A mai napig eszedbe jut, amikor belesültél a versbe a szavalóversenyen? Vagy amikor az első főnököd leteremtett a kollégáid előtt? Élénken él benned, amikor évtizedekkel ezelőtt az első szerelmeddel szakítottatok? Mindenkinek vannak olyan helyzetek az életében, amiket legszívesebben örökre elfelejtene, az agya mégis visszaidézi a legapróbb részletekig. Miért van az, hogy életünk legkellemetlenebb és legfájdalmasabb pillanatai sokkal élénkebben megmaradnak bennünk, mint a jó emlékek?

A kritikára szintén jobban emlékszünk, mint a dicséretre, ahogy a rossz hírekre is a jó hírekkel ellentétben. Ennek oka az, hogy a negatív események mélyebb nyomot hagynak az agyunkban, mint a pozitívak. Ezt a jelenséget a pszichológusok „negatív elfogultságnak” nevezik, és ez hatással van döntéseinkre, viselkedésünkre és kapcsolatainkra.

A negatív elfogultság miatt van az is, hogy egy első rossz benyomást miért olyan nehéz visszafordítani, illetve múltbéli traumáinkat feldolgozni.

A negatív impressziókat hamarabb észrevesszük és agyunk élénkebben is emlékszik rájuk, mint a pozitívakra.

Az okot – mint annyi minden másnál a viselkedéstanban – az evolúcióban kell keresnünk. Az ugyanis, hogy a rossz dolgokra jobban figyeljünk és emlékezzünk, a túlélésünket szolgálta. Akkoriban a veszély és bármilyen fenyegetés élet-halál kérdése volt, és azok az egyedek, akik ezekre jobban odafigyeltek, nagyobb eséllyel maradtak életben és ezáltal nagyobb eséllyel is örökítették tovább génjeiket. A „negatív elfogultság” tehát mindössze egy olyan jelenség, amivel az agyunk vigyáz ránk.

És ez már egészen kiskorunkban megfigyelhető. A babák még jobban figyelnek a pozitív arckifejezésre és hanghordozásra, de az átállás már egyéves koruk előtt elkezdődik, onnantól ugyanis agyuk bizonyítottan élénkebben reagál a negatív stimulációra.

A hajlam, hogy felnagyítsuk a rosszat, döntéseinkben és kockázatvállalási kedvünkben is megmutatkozik. Ha elveszítünk tízezer forintot, erőteljesebben reagálunk rá, mintha nyernénk ugyanennyit. Amikor egy másik embert jellemzünk, felsorolva jó és rossz tulajdonságait, a hallgatóság nagyobb súlyt helyez a negatív jelzőkre, mint a pozitívakra. Vannak azonban kis trükkök, amikkel elkerülhetjük mindezt, bár agyunk nem fog átállni egyik napról a másikra.

Ha azon kapod magad, hogy már megint egy régi rossz emléken agyalsz, próbálj meg kizökkenni a szituációból. Tegyél be vidám zenét, menj el sétálni, vagy tudatosan idézz fel egy jó emléket, így egy idő után felülírhatod a rosszat.

Ha hibáztál, ne hagyd, hogy újra és újra átéld magadban a rossz élményt és ne ostorozd magad, hogy mit csináltál rosszul.

Ehelyett jobb taktika, ha inkább arra koncentrálsz, hogy mit tanultál, és ezt a tapasztalatod hogyan fogod hasznosítani a jövőben.

Mivel a negatív élmények könnyebben raktározódnak el a hosszú távú memóriában, fontos, hogy ellensúlyozásként jobban odafigyeljünk arra, ha valami jó dolog történik velünk. Ilyenkor állj meg és összpontosíts: játszd vissza többször a fejedben a jó élményt és „raktározd el”.

A negatív elfogultság erőteljes hatással van ránk életünk minden terén. Viselkedésünk, ismerkedésünk és általános közérzetünk is érintett, de amennyiben tudatosan próbálunk tenni ellene, előbb-utóbb elérhetjük, hogy pozitívabb szemlélettel közelítsük meg életünket.

Minden nap szánj pár percet arra, hogy egy negatív helyzetben meglásd a jót, egy antipatikus emberben is valami kellemeset, és idézz fel tudatosan pár szívmelengető, boldog pillanatot az életedből.

Így küzdhetsz a leghatékonyabban az ellen, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak rajtad.

Ugyan ma már nincs olyan mértékben szükségünk erre a védelemre, de még mindig élénken él bennünk ez a berögződés. Ha viszont tudatában vagyunk és megpróbálunk figyelni rá, tehetünk lépéseket az ellen, hogy mindenben és mindenkiben a rosszat lássuk.

Kép forrása: racorn/depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást