Amikor ezt megértettem, a rendrakás teljesen más lett. Nem harcból indultam neki. Nem kényszerből. Nem úgy, hogy „most aztán kemény leszek magammal”. Inkább kérdezni kezdtem:
Miért tartom ezt meg? Mihez köt? Mitől félek, ha elengedem?
És érdekes módon, ahogy ezekre a kérdésekre válaszok születtek, a döntések is könnyebbé váltak. Nem kellett mindent kidobni. De már nem kapaszkodtam görcsösen. Volt, amit elengedtem. Volt, amit megtartottam de már tudatosan. A tér elkezdett felszabadulni. Nem egyik napról a másikra, hanem lassan. És ezzel együtt bennem is lett hely gondolatoknak. és nyugalomnak. Annak az érzésnek, hogy nem a múlt tárgyai tartanak meg, hanem én magam.
Ma már tudom, a rend nem attól jön, hogy kevesebb dolgod van. Hanem attól, hogy tisztábban látod, mihez miért kötődsz. És amikor ezt megérted, az elengedés nem veszteség lesz, hanem megkönnyebbülés. Olvass még a témában
Ezért nem szabad mindig megbocsátanod, csak mert szeretsz valakit
Elemzed az érzéseidet, ahelyett hogy megélnéd őket? A pszichológia szerint ez egyfajta védekezés
6 növény, amiről azt tartják, hogy a gyógyulást jelképezi
Az évszakváltás és a kapcsolataink: miért indulnak be pont ilyenkor a szakítások
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
