Amikor ezt megértettem, a rendrakás teljesen más lett. Nem harcból indultam neki. Nem kényszerből. Nem úgy, hogy „most aztán kemény leszek magammal”. Inkább kérdezni kezdtem:
Miért tartom ezt meg? Mihez köt? Mitől félek, ha elengedem?
És érdekes módon, ahogy ezekre a kérdésekre válaszok születtek, a döntések is könnyebbé váltak. Nem kellett mindent kidobni. De már nem kapaszkodtam görcsösen. Volt, amit elengedtem. Volt, amit megtartottam de már tudatosan. A tér elkezdett felszabadulni. Nem egyik napról a másikra, hanem lassan. És ezzel együtt bennem is lett hely gondolatoknak. és nyugalomnak. Annak az érzésnek, hogy nem a múlt tárgyai tartanak meg, hanem én magam. Olvass még a témában
Ma már tudom, a rend nem attól jön, hogy kevesebb dolgod van. Hanem attól, hogy tisztábban látod, mihez miért kötődsz. És amikor ezt megérted, az elengedés nem veszteség lesz, hanem megkönnyebbülés.
