A születési sorrend pszichológiája régóta foglalkoztatja a kutatókat – és persze a hétköznapi embereket is. Nem csoda, hiszen az, hogy milyen szerepet kaptunk gyerekként a családi dinamikánkban, gyakran felnőttként is elkísér bennünket. Néha segít, máskor viszont pont ez gátol meg bennünket abban, hogy egészséges kapcsolatokat építsünk, jobban kiálljunk magunkért vagy egyszerűen csak kicsit könnyebben vegyük az életet.
Egyetlen gyermek – Az „én tudom a legjobban” csapdája
Ha egykeként nőttél fel, valószínűleg hamar megtanultad, hogy te vagy a világ közepe – legalábbis otthon biztosan. Ez nem baj, sőt, az önszeretet és az önérvényesítés valódi szuperképesség lehet a világunkban. Viszont néha pont ez az, ami átcsúszhat abba, hogy úgy gondold: kizárólag a saját igazságod létezik.
Ismerős az érzés, amikor egyszerűen nem érted, mások miért nem látják úgy a dolgokat, ahogy te? Mintha körülötted mindenki kicsit le lenne maradva? Nos, lehet, hogy ideje lenne néha meghallgatnod őket is! A kompromisszum ugyanis nem gyengeség, hanem kapcsolódási lehetőség. A véleményed fontos – de nem az egyetlen, ami számít! Olvass még a témában
„Minden és mindenki elkezdett idegesíteni.” Miért nem keressük már 30 fölött a társaságot?
Miért sajnáljuk magunkat a menzesz alatt? Pedig a mozgás ilyenkor is segít
„Pornót ajánlottam egy papnak.” Mi volt életed legkínosabb beszélgetése?
6–12 év közötti gyereked van? Ezt a nagyon fontos dolgot kell tudnod
