„Olyan okos, de a telefont egyszerűen nem tudom kiszedni a kezéből.” Az utóbbi években sok szülő szájából hangzott el ez a mondat, és nem lehet nem észrevenni, hogy a közösségi média fogyasztása milyen nagy mértékben teszi függővé a kiskamaszokat. De miért van, hogy az egyébként leginkább érdeklődő, nyitott gyerekek is szívesebben pörgetik a telefont, mint hogy könyvet olvasnának? A válasz sokkal bonyolultabb, mint a generáció vagy a szülők hibáztatása.
Ha a gyerekek képtelenek letenni a telefont, az nem feltétlenül az ő önkontrolljuk hiányára utal. A közösségi média szoftverei, az algoritmusok olyan működésre késztetik az embereket, ami különösen az intelligens, reflektív gyerekeket ragadja magával.
Digitális túlélési stratégiák
Kutatások igazolták, hogy a gyerekek nem csupán passzív áldozatok, amikor a közösségi média mindent elnyelő térnyeréséről van szó: kifejezetten fejlett stratégiákat alakítanak ki, hogy kezeljék az online tér okozta stresszt. Olvass még a témában
Például gyorsan görgetnek, ha erőszakos vagy zavaró tartalmakkal találkoznak; csoportos chat-beszélgetésekben figyelmeztetik egymást; „kódneveket” használnak a különösen zavaró tartalmakra; illetve megtanulják a „nem nézek oda” technikát.
Kívülálló szemmel ez akár digitális jártasságnak, rugalmasságnak, vagy éppen felelősségteljes médiahasználatnak is tűnhet. De sok pszichológus szerint ezek a stratégiák nem sikertörténetet, hanem bizonyos értelemben belenyugvást jeleznek: a gyerekek megtanulták, hogy a rendszer — az algoritmussal vezérelt platformok — alapvetően megváltoztathatatlan, ezért ahelyett, hogy küzdenének ellene, inkább alkalmazkodnak. Ez a jelenség hasonlít az úgynevezett learned helplessness-hez (megtanult tehetetlenség): amikor valaki ismétlődő negatív ingereknek kitéve úgy dönt — tudva, hogy cselekvése nem vált ki változást —, hogy feladja az ellenállást.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.






