Nem az éhség vezérel
Az egyik legfontosabb felismerés, hogy ünnepekkor ritkán eszünk valódi éhségből. Inkább a helyzet visz minket.
Eszünk, mert együtt eszünk, mert kínálnak, mert beszélgetés közben automatikusan nyúlunk még egy falatért. Az evés ilyenkor szinte háttértevékenységgé válik, miközben valójában folyamatosan történik.
Ráadásul van egy nagyon erős közösségi aspektusa is. Ha mindenki szed még egy adagot, mi sem akarunk kimaradni. Ha valaki kínál, nehéz nemet mondani, mert nem akarunk udvariatlannak tűnni. Így aztán sokszor nem a testünk dönt, hanem a helyzet. És mire észbe kapunk, már rég túlléptük azt a pontot, ahol még jól esett.
