Ismerős az érzés? Már az első falatok után érzed, hogy bőven elég volt… aztán mégis jön egy kis „na jó, még ebből”, egy szelet süti, egy falat abból, mert „most van itt”, „kár lenne kihagyni”, „ma belefér”. A végén pedig ott ülünk az asztalnál, kissé túltelve, és elgondolkodunk: ezt mégis miért csináltam?
Az ünnepi túlevés szinte mindenkinél megjelenik valamilyen formában, és sokkal kevésbé szól akaraterőről, mint elsőre gondolnánk. Inkább egy összetett helyzetről van szó, ahol a hangulat, a szokások, az érzelmek és a környezet egyszerre hatnak ránk és együtt könnyen felülírják a testünk jelzéseit.
Az ünnep a bőségről szól
Egész évben keretek között élünk. Időre eszünk, gyakran sietve, sokszor csak letudjuk az étkezéseket két feladat között. Az ünnepek viszont teljesen más ritmust hoznak. Hirtelen lelassul minden, megterített asztal vár, és nem kell rohanni sehová. Olvass még a témában
Rendőrök, ki volt a legokosabb bűnöző, akivel dolgoztok volt?
Teszt: Melyik virág passzol a személyiségedhez?
Ennyi műanyag lehet az agyadban – Képes lehet befolyásolni a gondolkodásodat?
Alakbarát ételekkel, tudatosabb életmóddal indítanád az évet? Juhász Vivien gasztroblogger tippjei neked is segíthetnek
Már önmagában ez a váltás is elég ahhoz, hogy másképp viszonyuljunk az evéshez.
A bőség látványa a sok fogás, a desszertek, az ismétlődő kínálás azt az érzést kelti bennünk, hogy most tényleg szabad. Szabad többet enni, szabad még egyszer szedni, szabad megkóstolni mindent. És itt jön a finom csúsztatás, a „megengedem magamnak” nagyon könnyen átcsúszik „túlzásba viszem”-be. Nem azért, mert nem tudnánk megállni, hanem mert az egész környezet arra ösztönöz, hogy még egy kicsit vegyünk.
Egy ünnepi asztal nemcsak étel, hanem vizuális inger is, és ez folyamatosan emlékeztet rá, hogy „van még”.
