Kinek áll ez érdekében?
Biztosan te is hallottad már, hogy a nagyszüleink korosztálya bezzeg még pihenni sem ült le, ezeket az embereket az éltette, ha dolgozhattak, és a mai fiatalok meg, hát bezzeg, éppen csak annyit dolgoznak, amennyit muszáj.
Nem akarok ezzel az állítással vitatkozni, a Z-generáció tagjai a személyes tapasztalatom szerint is csak annyit szeretnek dolgozni, amennyit ténylegesen kifizetnek nekik, és még egy kis plusz pénzért sem fognak megrokkanni a munkában. De szerintem ezt teljesen jól teszik!
Merthogy az egész „ha megreccsensz a munkában, követendő példa vagy, ha a saját életed a legfontosabb, akkor meg lusta” mentalitás nem más, mint egy nagy lufi, amit a vállalatok fújtak fel.
Tegyük fel a kérdést: kinek éri meg, ha az emberek túlhajszolják magukat? Egyértelműen a vállalatok profitálnak ebből a hozzáállásból. Az elhivatottság álcája alatt rengetegen ingyen dolgoznak extra órákat, miközben a cégnek nem kell több embert felvennie vagy magasabb bért fizetnie. Mégis, valahogy sikerült ezt az állapotot úgy beállítani, mintha a dolgozók maguk akarnák ezt. Mintha a túlmunka egyfajta státuszszimbólum lenne, amely bizonyítja, hogy valaki „keményen dolgozik” és „sikeres lesz”. Olvass még a témában
2026-ban kiteljesedés, lezárás vagy újrakezdés vár rád? Így számold ki
5 fiatalító smoothie recept hétköznapi alapanyagokból
Egykor lusta életet élő férfiak, mi volt az, ami végül felrázott és motivációt adott?
„A lányom azt mondta a tanárnak, hogy elhagytam a családot, pedig csak vidékre mentem a nagyihoz.” – 10 vicces sztori a dramatikus gyerekekről
Ez az egész rendszer azért maradhat fenn, mert sokan – akaratlanul is – erősítik ezt a narratívát. A főnökök, akik csak azokat léptetik elő, akik állandóan bent maradnak. Az alkalmazottak, akik egymással versenyeznek abban, ki stresszel többet az irodában. A társadalmi elismerés, amely az éjjel-nappal dolgozó embereket szorgalmasnak, míg a pihenésre időt szakítókat lustának bélyegzi.
