Ideje lenne újragondolni ezt a hozzáállást
Mit lehetne tenni? Először is, fel kellene hagynunk azzal, hogy csodálattal nézünk azokra, akik napi 12-14 órákat dolgoznak, és ahelyett, hogy hősként kezelnénk őket, elmondani nekik, hogy nagyon sajnáljuk, és megkérdezni, mit terveznek tenni azért, hogy változzon ez az állapot. A cégeknek pedig nem azokat kellene jutalmazniuk, akik túlóráznak, hanem azokat, akik hatékonyan és kiegyensúlyozottan végzik a munkájukat. A társadalmi narratívát is újra kellene írni: a pihenés, a szabadidő, a családdal és barátokkal töltött idő nem lustaság, hanem alapvető emberi szükséglet.
A valódi siker nem az, hogy ki bírja tovább alvás és kikapcsolódás nélkül. Hanem az, hogy ki tud úgy dolgozni, hogy közben az élete más területei is rendben legyenek. A túlórázás piedesztálra állítása pedig nemcsak, hogy nem fenntartható, hanem egyenes út a kiégéshez és az egészségügyi problémákhoz. Ebben pedig semmi csodálatra méltó nincs.
