Létezik-e férfi és női szerelem?
Jung szerint nincs férfi vagy női lélek. Minden lélekben jelen van mindkettő. Goethe azt mondta magáról, hogy ő hol férfi, hol nő, amikor utóbbi, akkor befogadja a világot, amikor férfi, akkor kiadja a mélyében rejlőt. Greta Garbo a filmtörténelem egyik legérdekesebb alakja. A svéd színésznő személyes levelezéseiben mindig férfiként, „legényként” utalt saját magára, amikor hölgy ismerőseinek írt.
Vekerdy Tamás pszichológus egyik idei előadásában tette fel a kérdést: magadat szereted a másikban vagy tényleg érett módon a másik személyiségét szereted, amikor szerelmes vagy?
Létezik két közismert mondás is, amely egymással ellentétes: az egyik szerint „hasonló hasonlónak örül”, a másik úgy szól, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”. A szerelemben ez a két közmondás egyszerre érvényesül. Örülünk annak, hogy összhang van köztünk, hiszen saját magunk kibontakoztatására szükségünk van egy másik emberre és örülünk annak, ami újdonság a másikban.
Pszichológusok szerint a másik ember hozzáállásán múlik, hogy egy kapcsolatban kihozzuk-e magunkból azt, ami egyébként bennünk maradna. És mi is tevékenyen részt veszünk minden emberi kapcsolatunkat tekintve abban, hogy a hozzánk közelállók azzá váljanak, amilyenné szeretnénk őket látni. Olvass még a témában
A filmek és a média évtizedek óta azt tárja elénk, hogy akkor vagy boldog, ha szerelmes vagy. Ez a folyamatos nyomás egy feszítő ellentétet szül a valósággal szemben, nem csak a fiatalokban, hanem a felnőttekben is. A szerelem sok örömöt hoz, ez kétségtelen. De sokkal több fáradtságot, féltékenységet, várakozást, néha haragot, sértést és meg nem értettséget is hordoz magában. Időnként a legnagyobb szerelemben is azt érezzük, hogy meg kell szabadulnunk a másiktől egy kis időre. Ahogy a mondás szerint a nagyszülő is kétszer örül az unokának. Egyszer, amikor jön és egyszer, amikor megy.
Elemi érdek, hogy időnként megszabaduljunk attól, akit szeretünk. Kell a feltöltődés, hogy újra jól tudjunk szeretni.
