Furcsa és kissé megrendítő belegondolni, hogy a bitek és bájtok ugyanúgy az örökségem részévé válnak majd egyszer, mint a kézzel fogható tulajdonaim.
Az online tér, mint a legszemélyesebb fotóalbumunk
Nagyon szeretem a privát Instagram-oldalamat, mert nem a nagy nyilvánosságnak szól, hanem egy szűk, támogató körnek, a közeli szeretteimnek. Úgy kezelem ezt a felületet, mint egy gondosan válogatott, féltett albumot: évente csak néhány posztot teszek fel, de mindegyik mögött valódi történet, egy-egy fontos emlék vagy megismételhetetlen hangulat rejlik.
Néha, amikor van egy nyugodt órám, visszanézem ezeket a képeket, videókat és szinte újra ott vagyok azokban a pillanatokban. Érzem a szél illatát, hallom a nevetéseket, emlékszem, mit éreztem, mire gondoltam. Időnként óhatatlanul átfut a fejemen, hogy mi lesz ezzel a digitális gyűjteménnyel egyszer, ha én már nem leszek. Ki láthatja majd? Ki őrzi meg az emlékét? Egyáltalán megmarad-e belőle bármi az utódaimnak? Meg kell, hogy maradjon nekik? Olvass még a témában
6 teljesen átlagos mondat, ami mélyen megérinti azt, aki magányosan nőtt fel – szakértők szerint
Melyik életterületeden van blokk? A születési dátumod alapján kiderül
Mondjuk ki: a felnőttek sokszor hülyék – és ezért nem nevelem a lányom arra, hogy csak a kora miatt tiszteljen valakit
Ezt hozza 2026. október 13. a numerológia szerint: gondoskodás és szeretet
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
