Fiatalkoromtól kezdve lenyűgöztek a rocksztárok és minden rájuk akartam hasonlítani. Menőnek tartottam az „Élj gyorsan, halj meg fiatalon” felfogást és mondanom sem kell, két végén égettem a gyertyát. Ittam, drogoztam, váltogattam a partnereimet, amíg egy váratlan kórházi látogatás rá nem döbbentett ennek az egésznek az abszurditására és értelmetlenségére. Ma már arra törekszem, hogy szépen megöregedjek és nem dicsőítem az önpusztítást. Nyilván sokkal boldogabb is vagyok.